Salle Bleu/ Blue Room/Kék szoba
Finally I finished the blue room and thought to share
some photos about it.
Before I write about the room itself, I have to admit I hate (or at least don't like) brown colour... Except when it comes in a form of chocolate. There is only one colour I hate more: beige. That is not a colour. That is dullness.... same as keeping not real fish in the fishtank, but 2-dimensional cardboard cutouts...
I think we should be brave and should use more vivid and lovely colours in our surroundings. And that is the point where I tell you there is a perfect brown colour combination: brown with blue or with muted bluish turquoise. If you know the Vera Bradley brand maybe you know they had a design years ago, called Java Blue, it was awesome (unfortunately discountined)! So I think well hidden in my mind this colour combination suggested the Blue Room.
Java Blue by Vera Bradley (photo: Worldpress)
The Blue Room is a small study-living room in a French
country castle with a view to the castle’s park.
The room is finished with a
marvellous wallpaper, hardwood floors with a luxurious Persian carpet, simple
but cosy furniture and a comfy looking chaise longue.
The blue furniture was
painted and aged by me and I made the chaise longue 2 weeks ago.
As I mentioned beforehand, the room’s idea started a
year ago. That was the time, when I picked up the good old Snape’s box, which had
been laid in the cupboard for 6 years. A box, which was contained the furnishing
of Severus Snape’s never-built Hogwarts apartment. I was merciless and painted
some of them to pale blue - duck egg blue (sanded first, then painted brown,
then sky blue, than two layers of lime-tilleul mixture and sanded back again) and
some to pale pink. Yes, PINK. And I enjoyed it. I planned to bring them to the
Vienna Miniature Festival, but I fell in love with the blue ones and kept them.
Later I decided to build a room around them. I was pretty sure about what I
want in it, and wanted to keep the colour scheme very simple but grandiose at
the same time. The floorboards are originally mahogany, painted to deep, melted dark
chocolate colour, repeated the same on the wall panels. The wallpaper reflects the
baroque era, the pattern is light and feminine, but the colour makes it a bit
manly, especially with the wall panelling. The carpet is actually not a carpet,
but a small, fancy tablecloth I got from my sister 8-9 years ago, but it has
beautiful colours and looks like a luxurious Persian rug, therefore I
decided to use it as carpet.
The railing is a real life one, I like its curves and
it provides an elegant finish to the room. I chose stark white colour as it
matches well with the desk’s marble top and lighten the room a bit, but went
for a dramatic effect and covered the ceiling with golden leaves (painted it
brown first, then gilded).
As there is a brown door in the room I thought to put
something brown on the opposite wall too just because of symmetry. (Asymmetry looks
terrible in small places, especially in miniature and ruins the elegant effect
completely. You don’t need to put the same furniture, colours, etc. but somehow you
have to synchronize your items.) I chose a small brown table and a corner
cupboard, which is completely different in style than the blue one, but I think
it looks good in that corner. Chandelier and wall sconces were bought years ago
and now turned out to be the perfect ones for this room.
The picture on the wall is a portrait of Marie
Antoinette by Mme Vigée-Le-Brun. I intended to keep even the food in these
colours too: mini St. Honorés, éclairs sit on the cakestand and you can see a box of chocolate petite fours on the chaise longue.
I hope you like it, and don't forget: use real colours, not just beige and off-white, be kind and happy, it is your choice :)
Have a nice week,
Orsi
***************
Végre elkészült a kék szoba, és szeretnék néhány képet
megosztani veletek.
Mielőtt
írnék magáról a szobáról, be kell valljam, gyűlölöm a barna színt… kivéve, ha
csokoládé formájában érkezik. Egy szín van, amit még jobban utálok: a bézs. A
bézs nem szín. A bézs maga az unalom...Mintha az akváriumban nem halakat tartanál, hanem kartonból kivágott halutánzatokat.
Úgy hiszem bátrabbnak kellene lennünk, és
élénkebb színeket használni a
környezetünkben. És ez az a pont, amikor elárulom, igenis van egy tökéletes
barna kombináció: a barna kékkel vagy halvány, kékes türkizszínnel. Ha
ismeritek a Vera Bradley márkát (női táskák, kiegészítők), akkor talán tudjátok,
hogy évekkel ezelőtt volt egy mintájuk, a Jáva Kék, gyönyörű volt (sajnos már nem gyártják. A VB évszakonként 3-5 új
színárnyalatot hoz ki, de egyet-egyet csak másfél évig gyártanak. Egyetlen egy
volt, amit népszerűsége miatt sokkal később szüntettek meg, a Jáva Kék.)
Úgyhogy azt hiszem, az agyam legmélyebb rejtekéből ez a színkombináció sugallta
a Kék szobát.
A kék szoba egy francia vidéki kastély apró
dolgozó-nappali szobája, kilátással a kastély parkjára.
A szoba pompás tapétát, keményfa padlót, mesés
perzsaszőnyeget, egyszerű, de kényelmes bútort és egy több, mint kényelmesnek látszó chaise longue-ot
kapott. A kék bútort én festettem és öregítettem, és én készítettem a chaise
longue-ot is nemrégiben.
Ahogy már említettem, a szoba ötlete egy évvel ezelőtt
kezdődött. Akkoriban vettem elő a jó öreg Piton dobozát, ami 6 évig pihent a
szekrényben. A dobozt, ami Perselus Piton soha el nem készült Roxfort-beli
lakosztályának berendezését tartalmazta. Könyörtelen voltam, és néhányat
világoskékre – kacsatojás kékre (először lecsiszoltam, azután barnára
festettem, majd égkékre, azután két rétegben mimóza és lime keverékével, végül
visszacsiszoltam), a többit pedig rózsaszínre festettem. Igen, rózsaszínre. És
élveztem. A bécsi fesztiválra készültek, de a kék garnitúrát annyira megszerettem,
hogy megtartottam. Később elhatároztam, hogy egy szobát építek köréjük.
Meglehetősen biztos voltam abban, hogy
mit akarok beletenni, és milyen színeket akarok használni: egyszerű, mégis
grandiózus színvilágot akartam teremteni. A padló mahagóni, sötét, olvadt
csokoládészínre festve, ugyanez a szín ismétlődik meg a falpaneleken is. A
tapéta a barokk korszakot tükrözi, a minta légies és nőies, de a szín némi
férfiasságot kölcsönöz neki, különösen kiegészítve a falpanelekkel.
A szőnyeg valójában nem is szőnyeg, hanem egy díszterítő,
amit a húgomtól kaptam 8-9 évvel ezelőtt, és olyan csodás színei vannak,
annyira pazar perzsaszőnyegnek néz ki, hogy úgy döntöttem, ezt fogom használni.
A koszorúléc egy életnagyságú darab, szeretem a
vonalvezetését, és azt, ahogy eleganciát kölcsönöz a szobának. A ragyogó fehér
szín mellett döntöttem, ami jól harmonizál az íróasztal márvány felületével, de
a drámai hatás miatt a mennyezetet arannyal borítottam (először barnára
festettem, utána aranyoztam).
Mivel a szobában van egy barna ajtó, ezért „kellett”
tennem valami barnát a szemközti falra is, a szimmetria miatt. (Az asszimetria
borzalmasan néz ki kis terekben, különösen miniatűrben, és teljesen lerombolja
az elegáns hatást. Nem kell ugyanazokat a bútorokat, színeket használnod, de
valahogy összhangba kell hoznod a beletett dolgokat.) Egy kis barna asztalt
választottam, és egy sarokszekrényt, ami ugyan teljesen eltérő stílus, mint a
kék, mégis jól néz ki abban a sarokban. A csillárt és a falikarokat évekkel
ezelőtt vettem, és most tökéletesen illenek ehhez a szobához.
A falon lévő kép Mme Vigée-Le Brun portréja Marie
Antoinette-ről. Eldöntöttem, hogy még a szobába kerülő ételeknek is
harmonizálniuk kell a szoba színeivel, ezért esett a választás a tortatálon ücsörgő mini St.
Honoré tortácskákra, eclair fánkokra és a chaise longue-on pihenő csokoládébonbonokra.
Remélem tetszik a végeredmény, és harcra fel, használjatok valódi színeket, ne csak bézst, meg piszkosfehéret, legyetek kedvesek és boldogok, ez a ti választásotok :)
Szép hetet kívánok,
Orsi
