Nursery beds 2 / Gyerekágyak 2

 

I found a lovely scrapbook paper last week, which gave me the inspiration to make this little bed. The paper was sepia colour decorated with simple drawing of bees. Therefore the bed got the Miss Honeybee name. It is a silver soldered iron and steel bed, decorated with tiny flowers on the four bedposts. Painted to aged white, adorned with a lovely stripy mattress and a bee pattern pillow. (yes, there are tiny bee faces ont he pillow).

What if you get two little girls? These two beds, Little Princess and Miss Honeybee are just the perfect choice for them. Here are decorated with my favourite little bears, Edmund and Emma again.

Measurements: w: 6 cm, l: 12 cm

 

 

 

 

 

Have a lovely day,

Orsi

 

******************

 

 

A múlt héten ráleltem egy mesés scrapbook papírra, ez inspirált a legfrissebb apró ágy elkészítésében. Egyszerű, szépia színű papír, letisztult vonalú méhecske rajzokkal borítva. Ennek köszönheti az ágy a nevét: Miss Honeybee (Mézelő Méh Kisasszony). Ezüsttel hegesztett vas-acél kombináció, apró virágdísszel a négy ágylábon. Öregített fehérre festve, csíkos matraccal, és méh mintás párnával. (igen, azok ott aprócska méhfejek a párnán).

Mi történik, ha két kislányod van?  A Kishercegnő és a Mézelő Méh Kisasszony a tökéletes választás számukra. Az utolsó fotón kedvenc apró medvéimmel, Ödönnel és Emmával dekorálva.

Méretek: szélesség: 6 cm, hosszúság: 12 cm

 

Csodás napot kívánok,

Orsi

 

 

 

 

Faded Charme - Metalwork / Megkopott Báj - Fémmunkák

I thought it’s time to start stocking up to my next fair, the Kensington Winter Festival (29 November 2014, London, Kensington Town Hall). I plan to surprise my audience and bring a lot more metal items with me than usual.

I soldered together the first item on the weekend: a vintage white single bed. Made of steel and iron with silver soldering. I choose a simple fabric to the mattress, which harmonizes well with the faded charme of the bed.  Faded charme – yes. This is the name of the new line of metal furniture I will introduce on the winter festival. Which means, more will follow in the upcoming weeks.

I tried two different pillows with it, first a feminine pink Toile de Jouy, which gives it soft and plush elegance, then a manly owl design by Voysey, which leaves a more darker – and in my eyes – definitely not feminine impression.

 

 

Bed’s size: 15 x 7,8 cm, height: 10 cm (headboard)

I hope you like it,

have a nice week(end),

Orsi

 

***********

Úgy gondoltam éppen itt az ideje megkezdeni a felkészülést a téli Kensington Festival-ra (2014. November 29. London, Kensington Town Hall). Terveim szerint jóval több fémmunkával lepem meg a közönséget, mint a korábbi években.

A hétvégén elkészült az első darab: egy egyszemélyes fehér vintage ágy, acélból és vasból ezüst hegesztéssel. Egy visszafogott mintájú darabot választottam matracnak, ami jól harmonizál az ágy megkopott bájával. Megkopott Báj – igen. Ezt a nevet kapta az új bútorsorozat, amit a téli fesztiválon mutatok be először a közönségnek. Ami azt jelenti, hogy a következő hetekben több poszt következik az apróságokról.

Két különböző stílusú párnával próbáltam ki, az első egy nőies rózsaszín Toile de Jouy (jouy-i kelme), ami puha, plüssös eleganciát kölcsönöz, majd egy férfias bagoly mintával Voysey-tól, ami sötétebb – és az én szememben – határozottan nem nőies hatást kelt.

Az ágy méretei: 15 x 7,8 cm, magasság: 10 cm (fejvég)

Remélem, hogy tetszik.

Szép hetet/hétvégét,

Orsi

 

 

 

Haute Couture - courtyard / Egy divatos udvar

The journey I took during the last 6 weeks was one of the most fascinating in my life. I took an order based on a single photo about black iron chairs, tables and stylish wooden benches with lavish pillows. These garden furniture will belong to a courtyard of a Parisien house.

The house itself is the replica of a Parisien building, located on the Boulevard St. Germain, built by the famous Mulvany & Rogers. I have to tell you, I was thrilled by this fact. Making something, anything to a Mulvany & Rogers house is a huge honour, and definitely would be on my bucket list if I would have one. Certainly the chairs and tables had to be exact replicas as well. Therefore I started my job with a thorough research checking the furniture, the pattern of the pillows, seat cushions, the correct shade of the tabletops, etc. I was very fortunate for getting every support from the customer, we discussed endlessly the fabric patterns, table legs, size and proportions, but I think the end result proves it was well worth it.

The chairs were made of iron with silver soldering and brass seating, got a layer of anti-rust treatment, then painted with water-based enamel paint. The fabrics used are laser printed scaled down replicas of the originals, hand sewn carefully.

The tables have a tricky  leg, 3 folded triangles meet in the air and keep the single leg. Which single leg is a double brass pipe strengthened and weigthed down with a steel core to keep it well balanced. The tabletops are high quality plywood covered with gesso and then treated with several layers of grey paint (10 to be exact) before they got the final layer of decorative painting. It is sanded and buffed carefully after every layer.

I didn’t think beforehand that I will use my knowledge in math, but I can tell you it comes very handy when you have to calculate to perfect measurement, steepness and proportions of the legs.

It took 6 weeks to make the 15 chairs ( + I kept the sample and an extra one to myself, and started to build an utterly womenish, lavish little scene with them, called „Pink Decadence”) and 8 tables. A British guy, John Peck made the wooden benches, and I’m still working on the fluffy pillows.

Creating something like this was fascinating and utterly joyful. The journey didn’t finish at this point, but I will show the new achievements in another post later this month.

 

 

 

 

You can find a video about the house itself here: https://www.facebook.com/photo.php?v=658296547598825

Have a lovely week,

Orsi

****

 

Az elmúlt 6 hét során tett utazás életem egyik legelképesztőbb kiruccanása volt. Elvállaltam egy megbízást egyetlen kis felbontású fotó alapján, mely fekete vas székeket, asztalokat, és stílusos fapadokat ábrázolt, dúsan tömött párnákkal.

A ház egy párizsi ház miniatűr mása (eredetije a Boulevard St. Germain-en található), a híres Mulvany & Rogers páros készítette. Be kell valljam, már ez a tény lenyűgözött. Készíteni valamit, bármit egy Mulvany & Rogers házhoz hatalmas kitüntetés, és határozottan ott lenne a bakancslistámon, ha lenne olyanom. Természetesen a székeknek és az asztaloknak is pontos másolatnak kellett lenniük. Ezért a munkám egy alapos kutatással kezdődött a bútorokról, a párnák mintájáról, a székpárnákról, az asztallapok korrekt árnyalatáról, stb. Nagyon szerencsés voltam, mert minden támogatást megkaptam a megrendelőtől, hosszasan vitattuk meg a textilmintákat, az asztallábakat, méreteket és arányokat, de úgy vélem, a végeredmény azt bizonyítja, hogy megérte a befektetést.

A székek vasból készültek, ezüst hegesztéssel, réz ülőfelülettel, kaptak egy réteg rozsdásodás elleni alapréteget, majd több réteg vizesbázisú zománcfestékkel festettem le őket. A felhasznált anyag az eredeti szövetek kicsinyített, lézernyomtatott mása, kézzel varrva, milliméternél kisebb öltésekkel. A székek ülőpárnái hagyományos töltetet kaptak, míg a hátpárnák töltőanyaga 15 gramm homok párnánként. Ettől csodás tartást kapnak.

Az asztaloknak igen trükkös lábuk van, a 3 félbehajtott egyenlő szárú háromszög a levegőben találkozik, és tartja az egyetlen lábat. Ez az „egyetlen láb” dupla rézcsőből készült egy acélmag megerősítéssel, hogy egyensúlyban legyen. Az asztallapok kiváló minőségű, 2,5 mm-es rétegelt lemezből készültek (5 réteg/2,5 mm), gesso-val alapozva, majd számos (10) réteg szürke festékkel festve, mielőtt megkapták a végső dekorréteget. Minden egyes festékréteg után óvatosan csiszolva és polírozva. Korábban nem gondoltam volna, hogy használni fogom a matematika tudásom, de be kell valljam, különösen a lábak arányainak, lejtésének számításánál jött jól, hogy annak idején nem kaptam rángógörcsöt a matekkönyv láttán.

Hat hétbe telt elkészíteni a 15 széket (jó, bevallom, megtartottam magamnak az első mintát, és még egyet, amiből egy abszolút nőiesen áradó kis jelenetet tervezek „Rózsaszín Dekadencia” névvel) és a 8 asztalt. Egy brit művész, John Peck keze alól kerültek ki a fa padok, jelenleg is a puha párnákon dolgozom.

Létrehozni egy ilyen „végterméket” elképesztő és nagyon örömteli érzés. Az utazás ezen a ponton még nem ér véget, a további – ehhez a projekthez tartozó – munkáimról egy későbbi posztban számolok be.

Addig is álljon egy link egy videóhoz, ami a házat ábrázolja, amihez a kerti bútorok készültek: https://www.facebook.com/photo.php?v=658296547598825

Szép hetet mindenkinek,

Orsi

 

 

Working with Iron / Vasmunkák

I felt the urge some weeks ago to pick my torch and doing some ironwork again.  Actually I enjoy working with iron, it is so different than clay, quite the opposites: the clay is soft and easy to bend and kneed, it “follows” your order, while the iron is hard and requires high temperature to bend.

First I made some scoops from brass and iron (with brazing), some cake stands and used enamel paint to paint them. After that I made some old knives of iron and wood.  Then decided to make a kitchen self, which is big enough to hold some jars, paper towels, aluminium foil, tea towel, kitchen glove and scoops.

 

 

 

These items served as an experiment. I love colours very much, but I usually prefer the muted shades to the harsh ones. I plan to make a kitchen with black and white floor tiles, white furniture and blue utensils, jars, blue patterned curtains and certainly with some black wrought iron items.



 

I think the different shades of sky blue complement well the black and white, tones down the harshness of the black and creates clean feeling. The idea of the sky blue came from the SMEG who has an awesome ‘50s style fridge, the SMEG FAB28. I wish I could have one in real size. But until then I will be OK with a tiny kitchen decorated in “SMEG Blue” colour.

See you soon,

Orsi

***************************

Néhány hete sürgető érzést éreztem, hogy újra kezembe vegyem a kis hegesztő szerszámomat és „vasaljak”. Tulajdonképpen szeretek vassal dolgozni, merőben már, mint a gyurma, sőt, egymás ellentétei: a gyurma puha, könnyű vele dolgozni, alakítani, követi a parancsaidat, míg a vas kemény, és magas hőmérsékleten formálható leginkább.

Elsőként néhány merőkanalat készítettem rézből és vasból (rézforrasztással), majd néhány tortatálat, végül zománcfestékkel színre festettem őket. Majd eldöntöttem, hogy készítek egy konyhapolcot, ami elég nagy ahhoz, hogy elbírjon néhány tartóedényt, papírtörlőt, alufóliát, konyharuhát, edényfogó kesztyűt és merőkanalat. Láthatjátok őket kék és zöld kiegészítőkkel is.

A többi edény kísérletként szolgált. Nagyon szeretem a színeket, de inkább a tompa árnyalatokat részesítem előnyben a harsány színekkel szemben. Azt tervezem, hogy készítek egy konyhát fekete-fehér padlócsempével, fehér bútorokkal, kék edényekkel, üvegekkel, kék mintás függönyökkel és természetesen néhány fekete kovácsoltvas kiegészítővel.

Úgy gondolom az égkék különböző árnyalatai tökéletesen egészítik ki a feketét és fehéret, tompítja a fekete erősségét és tiszta érzetet hoz létre. Az égkék ötlete a SMEG-től származik, akinek van egy elképesztő, az ’50-es évek stílusát követő hűtője, a SMEG FAB28. Bárcsak lehetne egy olyanom életnagyságban... De amíg nincs, addig beérem egy aprócska konyhával „SMEG kékkel” dekorálva.

Szép hetet nektek,

Orsi