Haute Couture - courtyard / Egy divatos udvar

The journey I took during the last 6 weeks was one of the most fascinating in my life. I took an order based on a single photo about black iron chairs, tables and stylish wooden benches with lavish pillows. These garden furniture will belong to a courtyard of a Parisien house.

The house itself is the replica of a Parisien building, located on the Boulevard St. Germain, built by the famous Mulvany & Rogers. I have to tell you, I was thrilled by this fact. Making something, anything to a Mulvany & Rogers house is a huge honour, and definitely would be on my bucket list if I would have one. Certainly the chairs and tables had to be exact replicas as well. Therefore I started my job with a thorough research checking the furniture, the pattern of the pillows, seat cushions, the correct shade of the tabletops, etc. I was very fortunate for getting every support from the customer, we discussed endlessly the fabric patterns, table legs, size and proportions, but I think the end result proves it was well worth it.

The chairs were made of iron with silver soldering and brass seating, got a layer of anti-rust treatment, then painted with water-based enamel paint. The fabrics used are laser printed scaled down replicas of the originals, hand sewn carefully.

The tables have a tricky  leg, 3 folded triangles meet in the air and keep the single leg. Which single leg is a double brass pipe strengthened and weigthed down with a steel core to keep it well balanced. The tabletops are high quality plywood covered with gesso and then treated with several layers of grey paint (10 to be exact) before they got the final layer of decorative painting. It is sanded and buffed carefully after every layer.

I didn’t think beforehand that I will use my knowledge in math, but I can tell you it comes very handy when you have to calculate to perfect measurement, steepness and proportions of the legs.

It took 6 weeks to make the 15 chairs ( + I kept the sample and an extra one to myself, and started to build an utterly womenish, lavish little scene with them, called „Pink Decadence”) and 8 tables. A British guy, John Peck made the wooden benches, and I’m still working on the fluffy pillows.

Creating something like this was fascinating and utterly joyful. The journey didn’t finish at this point, but I will show the new achievements in another post later this month.

 

 

 

 

You can find a video about the house itself here: https://www.facebook.com/photo.php?v=658296547598825

Have a lovely week,

Orsi

****

 

Az elmúlt 6 hét során tett utazás életem egyik legelképesztőbb kiruccanása volt. Elvállaltam egy megbízást egyetlen kis felbontású fotó alapján, mely fekete vas székeket, asztalokat, és stílusos fapadokat ábrázolt, dúsan tömött párnákkal.

A ház egy párizsi ház miniatűr mása (eredetije a Boulevard St. Germain-en található), a híres Mulvany & Rogers páros készítette. Be kell valljam, már ez a tény lenyűgözött. Készíteni valamit, bármit egy Mulvany & Rogers házhoz hatalmas kitüntetés, és határozottan ott lenne a bakancslistámon, ha lenne olyanom. Természetesen a székeknek és az asztaloknak is pontos másolatnak kellett lenniük. Ezért a munkám egy alapos kutatással kezdődött a bútorokról, a párnák mintájáról, a székpárnákról, az asztallapok korrekt árnyalatáról, stb. Nagyon szerencsés voltam, mert minden támogatást megkaptam a megrendelőtől, hosszasan vitattuk meg a textilmintákat, az asztallábakat, méreteket és arányokat, de úgy vélem, a végeredmény azt bizonyítja, hogy megérte a befektetést.

A székek vasból készültek, ezüst hegesztéssel, réz ülőfelülettel, kaptak egy réteg rozsdásodás elleni alapréteget, majd több réteg vizesbázisú zománcfestékkel festettem le őket. A felhasznált anyag az eredeti szövetek kicsinyített, lézernyomtatott mása, kézzel varrva, milliméternél kisebb öltésekkel. A székek ülőpárnái hagyományos töltetet kaptak, míg a hátpárnák töltőanyaga 15 gramm homok párnánként. Ettől csodás tartást kapnak.

Az asztaloknak igen trükkös lábuk van, a 3 félbehajtott egyenlő szárú háromszög a levegőben találkozik, és tartja az egyetlen lábat. Ez az „egyetlen láb” dupla rézcsőből készült egy acélmag megerősítéssel, hogy egyensúlyban legyen. Az asztallapok kiváló minőségű, 2,5 mm-es rétegelt lemezből készültek (5 réteg/2,5 mm), gesso-val alapozva, majd számos (10) réteg szürke festékkel festve, mielőtt megkapták a végső dekorréteget. Minden egyes festékréteg után óvatosan csiszolva és polírozva. Korábban nem gondoltam volna, hogy használni fogom a matematika tudásom, de be kell valljam, különösen a lábak arányainak, lejtésének számításánál jött jól, hogy annak idején nem kaptam rángógörcsöt a matekkönyv láttán.

Hat hétbe telt elkészíteni a 15 széket (jó, bevallom, megtartottam magamnak az első mintát, és még egyet, amiből egy abszolút nőiesen áradó kis jelenetet tervezek „Rózsaszín Dekadencia” névvel) és a 8 asztalt. Egy brit művész, John Peck keze alól kerültek ki a fa padok, jelenleg is a puha párnákon dolgozom.

Létrehozni egy ilyen „végterméket” elképesztő és nagyon örömteli érzés. Az utazás ezen a ponton még nem ér véget, a további – ehhez a projekthez tartozó – munkáimról egy későbbi posztban számolok be.

Addig is álljon egy link egy videóhoz, ami a házat ábrázolja, amihez a kerti bútorok készültek: https://www.facebook.com/photo.php?v=658296547598825

Szép hetet mindenkinek,

Orsi

 

 

Chair 2. / Szék II.

I promised to post more photos about the chair and now it is the time to reveal the real beauty  :)



The wooden tray was painted and distressed by me, the notebook is Italian (Pigna Nature chlorfree), the necklace is one of my favourite fashion necklaces.

I bought the perfume bottle in Versailles, the pen in Budapest and I made the fancy brooch: the picture is a portrait of Marie Antoinette, the French queen, decorated with lace, feather and different miniature items.



I'll be back soon with Valentine Day miniatures!

Take care,

Orsi

**********

Ahogy ígértem, még több fotót posztolok a székről, itt az ideje a valódi szépség leleplezésének J

A fatálcát én festettem és antikoltam, a füzet egy színben passzoló olasz darab (Pigna Natura klórmentes sorozat), a nyaklánc pedig az egyik kedvenc bizsum.

A parfümös üvegcsét Versailles-ban vettem, a tollat Budapesten, a brosst pedig én készítettem Marie Antoinette egy festményéből, csipkével, tollal és különböző miniatűrökkel díszíve.

Hamarosan jövök Valentin napi miniatűrökkel,

Vigyázzatok magatokra,

Orsi



Happy New Year! Boldog Új Évet!

Happy new year to everyone! The biggest change on the blog that from now on I will write both in English and in Hungarian.
The festive season is over and  I started the new year with some upholstering work. My pretty pale apple green leather swiwel chair is on sickness leave due to a wrong gas lift, and I had to put into use my old office chair. It serves perfectly and amazingly comfortable (it is a Swiss piece, which was made 20 years ago), but poor old lady was so ugly and didn't fit into the interior. This is a "partial before photo" about it, as the legs and the arms were made of black metal, but I took the photo after the first layer of white paint:

I had to leave the bottom of the legs unpainted, as these are tiny half balls fitted into the legs, so the chair can stand straight and balanced on uneven surface too.
The colour of the fabric was a bluish green, ugly and old fashioned. As I planned to use the chair mostly in the workshop corner and in the bedroom I tried to find a colour which matches with the wall and the bedcover and fits into the current style, which is a nice mix of the French country and calm Scandinavian.

 I bought this fabric at least five years ago on a sale, it is a sturdy one designed for sofas so I thought it will be perfect choice. I remember the words of Nancy Summers, who taught me miniature upholstering in the IGMA Guild School 3,5 years ago about upholstering with striped fabric: the most important thing to keep the stripes straight and match the seat with the back. This way the overall look will be neat and elegant.
I decided to make padded arms too, as the chair otherwise looked too modern and square and I wanted to look it softer and more elegant. I'm not completely satisfied with them, but the chair looks like an armchair now, and the padded arms are really comfortable. I promise I will post better quality photos about it, but the lights currently make it impossible to take better ones.

I used antique gold colour paint to soften the harsh white feet. I bought 4 meters of silk braid and only 7 cm left after I finished the decoration work.  

I will return soon with more miniatures,
have a great day,
Orsi


**

Boldog új évet mindenkinek! A legnagyobb változás a blogon, hogy mostantól nemcsak angolul, de magyarul is írok.

Az ünnepek után az idei évet egy kis kárpitozással kezdtem. A csinos halvány almazöld főnöki bőrfotelem betegszabadságon van tönkrement gázlift miatt, így kénytelen vagyok a régi irodaszékemet használni. Nagyon jól szolgál, és fantasztikusan kényelmes is (svájci gyártmány, 20 évvel ezelőtt készült), de szegény öreg hölgy botrányosan ronda, és egyáltalán nem illik az enteriőrbe. Az első fotó egy „félig-ilyen-volt” kép, mivel a lábak fekete fémből készültek, de a fotót az első réteg fehér festék után csináltam.

A lábak alját fehéren kellett hagynom, mert apró félgömbök vannak beleépítve, így a szék egyenetlen felületeten is egyenesen áll.

A kárpit színe kékes zöld volt, igen rút és divatjamúlt. Mivel úgy terveztem, hogy a széket többnyire az alkotósarokban és a hálóban fogom használni, ezért olyan színt kerestem ami illik a falhoz, valamint az ágytakaróhoz, és illeszkedik a jelenlegi stílusba is, ami a vidéki francia és a hűs skandináv kellemes keveréke.

Legalább 5 éve vettem ezt az anyagot egy leértékelésen, valódi kárpitszövet, amit kanapékhoz terveztek, így tudtam, hogy ez lesz a tökéletes választás. Eszembe jutottak Nancy Summers szavai, aki miniatűr kárpitozást tanított nekem az IGMA Guild School-ban 3,5 éve. Ő mondta, hogy csíkos anyaggal való kárpitozásnál a legfontosabb, hogy egyenesen tartsuk a csíkokat, és egyeztessük az ülőrészen és a támlán futó mintát, így a darabunk megjelenése harmonikus és elegáns lesz.

Úgy döntöttem párnázom a karfákat is, mivel a szék túl modernek és szögletesnek nézett ki, én pedig elegánsabb és puhább, hívogatóbb darabot akartam. Nem vagyok teljesen elégedett velük, de az összehatás sokkal „karosszékesebb” lett, és a párnázott karfák nagyon kényelmesek. Ígérem, hogy csinálok jobb fotókat is róla, de a jelenlegi fényviszonyok mellett ezek lettek a legjobbak.

Antik arany árnyalatú festékkel enyhítettem a lábak erős vonalát és a túlságosan fehér festéket. 4 méter selyemzsinórt vettem a dekoráláshoz, amiből mindössze hét cm maradt, mire befejeztem a munkát.

Hamarosan visszatérek újabb miniatűrökkel,

szép napot kívánok,

Orsi