Sweet Dreams / Édes álmok

Dear new Readers, welcome to my blog :) I'm happy you joined :)

My hand didn’t recover yet, so I spent my time with working with clay. Though pink is not my favourite, sometimes I’m in pink mood and make something totally-utterly pink, like this one, which contains a delicious pink cake, heart-shape St. Honoré cakes, cupcakes, religieuses, macarons, meringues and marshmallow:

I created some blueberry scenes too (baking blueberry cakes, etc.) these are still unfinished, so I will post photos about them later, but I can tell you I made at least 300 blueberries this weekend.

I prepared several vegetable quiches with eggplant and zucchini, some tapenade, paté and a Provencale Picnic scene with baguette, tapenade, quiche and ratatuille:

Now it seems I have at least a week more for „claying”, (never every try to open a factory size door with one finger, even when your hands are full with packs) which will be enough to complete the blueberry-items J Then I will return to my salon de thé.

See you soon,

Orsi

**********************

Kedves új Olvasók, Isten hozott a blogon :) Örülök, hogy csatlakoztatok :)

Mivel a kezem még mindig gyógyult meg, továbbra is gyurmázással töltöm az időm. Bár a rózsaszín nem a kedvencem, néha „rózsaszín üzemmód”-ban vagyok, és csinálok valami abszolút rózsaszínt, mint például ezt, ami egy finom rózsaszín tortából, szív formájú St. Honoré tortácskákból, muffinokból, religieuse-ökből, macaron-okból, habcsókokból és pillecukorból áll.:

Készült néhány áfonyás jelenet is (áfonyás süti sütés, stb.), de ezek még befejezetlenek, csak később posztolok róluk fotókat, de elmondhatom, legalább 300 csöppnyi áfonyát csináltam a hétvégén.

Csináltam néhány zöldséges quiche-t is (francia lepény) padlizsánnal és cukkinivel, tapenade-ot (olajbogyó, fokhagyma, szardella, kapribogyó, olivaolaj, citromlé, bazsalikom), pástétomot és egy Provence-i piknik jelenetet baguette-tel, tapenade-dal, quiche-sel és ratatuille-jal (francia lecsó szintén padlizsánból és cukkiniből, cseppet csípősen a legfinomabb):

Úgy tűnik még legalább egy hetem van játszadozni a gyurmával (soha, de soha ne akarjatok egy ipari méretű kaput egy ujjal kinyitni, bármennyire is tele van mindkét kezetek), ami elegendő lesz az áfonyás (t)ételek befejezéséhez, utána következik a visszatérés a teaszalonhoz J

Csodás hetet kívánok,

Orsi

The First Window / Az első ablak

I wanted to write earlier, but I had to slow down due to a hand injury.

I managed to finish the first French window. It is same as the door, but it doesn’t have handles/door knobs outside, instead of them it got a brass lock system inside. It is not the perfect solution, this is different than the ones in Versailles, but I think they did not greeted if I had checked their windows....

I drilled a hole into the doorstep and inserted a brass pipe which holds the brass rod in place and the window closed. Their is a tiny handle, we can open the window with this handle when we pull it up, the brass rod will leave the pipe in the doorstep and the window can be opened. Ok, it sounds more difficult than it is in the real life...

Now I’m working on some French food: quiche Provencale, terrine, ratatuille, photos will come later J

See you soon,

Orsi

********************

Korábban akartam írni, de egy kézsérülésnek köszönhetően lassítanom kellett a tempón.

Sikerült befejeznem az első francia ablakot. Ugyanolyan, mint az ajtó, de nincsenek kilincsek, a külső oldalon, hanem a belső oldalon található a réz zárórendszer. Nem a legtökéletesebb megoldás, és nem is olyan, mint Versailles-ban, de azt hiszem nem vették volna jó néven ha fogdosom az ablakaikat....

Fúrtam egy lyukat a küszöbbe, ebbe egy rézcsövet tettem, ez tartja a rézrudat a helyén, és ezzel zárva az ablakot. Egy kicsi kilincse van, ezzel tudjuk nyitni az ablakot: amikor felhúzzuk, akkor a rézrúd kiemelkedik a küszöbben lévő csőből, és az ablakot ki lehet nyitni. OK, ez bonyolultabban hangzik, mint amilyen valójában.

Most francia ételeken dolgozom: Provence-i quiche-en, pástétomon, francia lecsón, később lesznek fotók is róluk.

Hamarosan újra jövök,

Orsi

Interview on the Hungarian Provence Blog / Interjú a Hungarian Provence blogon

There is an interview with me on the Hungarian Provence blog. Krisztina, the owner is a devoted Provence fan, her blog is full with fantastic photos, awesome people and great interviews and posts about country life, gastronomy, other goodies of the life :)

http://hungarianprovence.blogspot.com/

See you soon,
Orsi

******************

Olvashattok velem egy interjút a Hungarian Provence blogon. Krisztina, a blogger egy elkötelezett Provence-rajongó, a blogja telis-tele van fantasztikus fotókkal, emberekkel és interjúkkal, bejegyzésekkel a jófajta vidéki életről, gasztronómiáról és az élet egyéb jóságairól :)

http://hungarianprovence.blogspot.com/

A mielőbbi viszontlátásig,
Orsi

Entrance door / Bejárati ajtó

3 weekends, 70 hours of work = 1 finished and installed French door in my Salon de Thé.

Making the door was far more labour intensive than I thought before. Now I have sore fingers and aching back and neck, I can’t even count how many tiny pieces of wood were cut and glued into place, how many slim wooden rod was painted all over again. But one door is finished and looks ok for me. I have 3 more French windows and one more French door to make, but now I do not even want to think of how much time they will take to make. I usually don’t complain because of work, but this was a unique experience. I have to take some days off, working with clay and collect enough strength to start again.

Just a silly „joke”: I decided to drink a glass of milk some hours ago and when I brought it back to the fridge, I had a look at the carton and read the following text: Made by Fimo Food Kft. I just stared, then realized it is actually Fino Food Kft.. Maybe it’s time to make Fimo food J

See you soon,

Orsi

******************

3 hétvége, 70 órányi munka = 1 elkészült és beszerelt franciaajtó a teaszalonban.

Az ajtó elkészítése sokkal keményebb munka volt, mint azt korábban gondoltam. Most sajognak az ujjaim, fáj a hátam és a nyakam, megszámolni sem tudnám mennyi apró fadarabot vágtam le, és ragasztottam a helyére, mennyi vékony falécet festettem le újra és újra. De egy ajtó végre elkészült, és elégedett vagyok vele. Még három franciaablakot és egy franciaajtót kell elkészítenem, de most még csak gondolni sem akarok arra, hogy mennyi időbe fog telni megcsinálni. Általában nem panaszkodom a munka miatt, de ez most különleges tapasztalat volt. Szükségem van néhány szabadnapra, egy kis Fimo-val való munkára és erőgyűjtésre, hogy folytatni tudjam.

Egy ostoba „vicc”: néhány órája elhatároztam, hogy iszom egy pohár tejet. Mikor a dobozt visszavittem a hűtőbe, ránéztem, és a következő feliratot olvastam rajta: gyártja a Fimo Food Kft. Csak bámultam, aztán rájöttem, hogy az valójában Fino Food Kft. Talán itt az ideje egy kis Fimo étel gyártásnak J

Hamarosan jövök,

Orsi