Pink Decadence / Rózsaszín dekadencia

 

When I soldered the black chairs I wrote about in my previous post, an absolutely hilarious idea came into my mind:

I decided to keep the sample chair myself.  A chair, I used to calculate the correct proportions and curviness. Why shall I not paint it pink instead of black? So the idea of the Pink Decadence was born.

I decided  to use the pink „Libertine” cakes I made years ago, my favourite pink-green macaron tower, and several St. Honoré cakes, tiny Venus’ breasts cakes and luscious festive cakes. As I mentioned, I used the same chair, and the same table sample. BUT painted the chair with a layer of black paint at first, then pink, but sanded back some of the pink to get a shabby effect. And commited the same crime on the table: I paint the leg with pink enamel paint and the tabletop with pink-grey wide stripes.

I know it is a bit unusual, especially from me, but it was a good fun to make.

 

 

 

 

Have a nice week,

Orsi

 

 

*************

Amikor az előző posztomban szereplő fekete székeket hegesztettem, egy vicces ötlet jutott eszembe:

megtartom a mintaszéket (nem, nem hintaszéket, mintaszéket ;) ) magamnak. A széket, amit arra használtam, hogy kiszámítsam a helyes arányokat, a lábak, támla, karfa görbületét. Nos, miért ne festhetném rózsaszínre fekete helyett? Ezzel megszületett a Rózsaszín Dekadencia ötlete.

Úgy döntöttem, az évekkel ezelőtt készített rózsaszín „Libertinus” tortákat használom a jelenethez, a zöld-rózsaszín macaron tornyot, epres és málnás St. Honoré tortácskákat, apró Vénusz mellbimbója sütiket, és ínycsiklandó ünnepi tortákat. Mint mondtam, ugyanazt a széket, és asztalt használtam, mint az előző posztban. DE a széket először lefestettem egy réteg fekete festékkel, majd rózsaszínnel, és az utóbbit visszacsiszoltam a kopottas hatás kedvéért. Ugyanezt a bűnt követtem el az asztalon is: a lábat rózsaszín zománcfestékkel festettem le, míg az asztallap széles rózsaszín-szürke csíkozást kapott.

Tudom, hogy kicsit szokatlan, különösen tőlem, de roppant jó móka volt elkészíteni.

 

Szép hetet kívánok,

Orsi

 

 

Haute Couture - courtyard / Egy divatos udvar

The journey I took during the last 6 weeks was one of the most fascinating in my life. I took an order based on a single photo about black iron chairs, tables and stylish wooden benches with lavish pillows. These garden furniture will belong to a courtyard of a Parisien house.

The house itself is the replica of a Parisien building, located on the Boulevard St. Germain, built by the famous Mulvany & Rogers. I have to tell you, I was thrilled by this fact. Making something, anything to a Mulvany & Rogers house is a huge honour, and definitely would be on my bucket list if I would have one. Certainly the chairs and tables had to be exact replicas as well. Therefore I started my job with a thorough research checking the furniture, the pattern of the pillows, seat cushions, the correct shade of the tabletops, etc. I was very fortunate for getting every support from the customer, we discussed endlessly the fabric patterns, table legs, size and proportions, but I think the end result proves it was well worth it.

The chairs were made of iron with silver soldering and brass seating, got a layer of anti-rust treatment, then painted with water-based enamel paint. The fabrics used are laser printed scaled down replicas of the originals, hand sewn carefully.

The tables have a tricky  leg, 3 folded triangles meet in the air and keep the single leg. Which single leg is a double brass pipe strengthened and weigthed down with a steel core to keep it well balanced. The tabletops are high quality plywood covered with gesso and then treated with several layers of grey paint (10 to be exact) before they got the final layer of decorative painting. It is sanded and buffed carefully after every layer.

I didn’t think beforehand that I will use my knowledge in math, but I can tell you it comes very handy when you have to calculate to perfect measurement, steepness and proportions of the legs.

It took 6 weeks to make the 15 chairs ( + I kept the sample and an extra one to myself, and started to build an utterly womenish, lavish little scene with them, called „Pink Decadence”) and 8 tables. A British guy, John Peck made the wooden benches, and I’m still working on the fluffy pillows.

Creating something like this was fascinating and utterly joyful. The journey didn’t finish at this point, but I will show the new achievements in another post later this month.

 

 

 

 

You can find a video about the house itself here: https://www.facebook.com/photo.php?v=658296547598825

Have a lovely week,

Orsi

****

 

Az elmúlt 6 hét során tett utazás életem egyik legelképesztőbb kiruccanása volt. Elvállaltam egy megbízást egyetlen kis felbontású fotó alapján, mely fekete vas székeket, asztalokat, és stílusos fapadokat ábrázolt, dúsan tömött párnákkal.

A ház egy párizsi ház miniatűr mása (eredetije a Boulevard St. Germain-en található), a híres Mulvany & Rogers páros készítette. Be kell valljam, már ez a tény lenyűgözött. Készíteni valamit, bármit egy Mulvany & Rogers házhoz hatalmas kitüntetés, és határozottan ott lenne a bakancslistámon, ha lenne olyanom. Természetesen a székeknek és az asztaloknak is pontos másolatnak kellett lenniük. Ezért a munkám egy alapos kutatással kezdődött a bútorokról, a párnák mintájáról, a székpárnákról, az asztallapok korrekt árnyalatáról, stb. Nagyon szerencsés voltam, mert minden támogatást megkaptam a megrendelőtől, hosszasan vitattuk meg a textilmintákat, az asztallábakat, méreteket és arányokat, de úgy vélem, a végeredmény azt bizonyítja, hogy megérte a befektetést.

A székek vasból készültek, ezüst hegesztéssel, réz ülőfelülettel, kaptak egy réteg rozsdásodás elleni alapréteget, majd több réteg vizesbázisú zománcfestékkel festettem le őket. A felhasznált anyag az eredeti szövetek kicsinyített, lézernyomtatott mása, kézzel varrva, milliméternél kisebb öltésekkel. A székek ülőpárnái hagyományos töltetet kaptak, míg a hátpárnák töltőanyaga 15 gramm homok párnánként. Ettől csodás tartást kapnak.

Az asztaloknak igen trükkös lábuk van, a 3 félbehajtott egyenlő szárú háromszög a levegőben találkozik, és tartja az egyetlen lábat. Ez az „egyetlen láb” dupla rézcsőből készült egy acélmag megerősítéssel, hogy egyensúlyban legyen. Az asztallapok kiváló minőségű, 2,5 mm-es rétegelt lemezből készültek (5 réteg/2,5 mm), gesso-val alapozva, majd számos (10) réteg szürke festékkel festve, mielőtt megkapták a végső dekorréteget. Minden egyes festékréteg után óvatosan csiszolva és polírozva. Korábban nem gondoltam volna, hogy használni fogom a matematika tudásom, de be kell valljam, különösen a lábak arányainak, lejtésének számításánál jött jól, hogy annak idején nem kaptam rángógörcsöt a matekkönyv láttán.

Hat hétbe telt elkészíteni a 15 széket (jó, bevallom, megtartottam magamnak az első mintát, és még egyet, amiből egy abszolút nőiesen áradó kis jelenetet tervezek „Rózsaszín Dekadencia” névvel) és a 8 asztalt. Egy brit művész, John Peck keze alól kerültek ki a fa padok, jelenleg is a puha párnákon dolgozom.

Létrehozni egy ilyen „végterméket” elképesztő és nagyon örömteli érzés. Az utazás ezen a ponton még nem ér véget, a további – ehhez a projekthez tartozó – munkáimról egy későbbi posztban számolok be.

Addig is álljon egy link egy videóhoz, ami a házat ábrázolja, amihez a kerti bútorok készültek: https://www.facebook.com/photo.php?v=658296547598825

Szép hetet mindenkinek,

Orsi