No, this is not about the Lord of the Rings or anything like that :)
It was exactly two years ago when I worked on my IGMA Fellow submission and just found the photos about the submission pieces last week, so I thought to post some of them on the blog. The real food photos which appear on my pictures don’t belong to me. I don’t know who took some of them, but it was not me, I just used the food on them as inspiration to create the miniatures ones.
The basic rules of the submission were to create 5 plates or equal quantity of food and be imaginative. It seems pretty simple task, but it definitely isn’t, believe me.
Certainly you want to make something extraordinary, a big hit which will make it….
As the deadline was modified in that year from November to May I realized in panic that only a few days left to decide what I want to make and order the necessary dishes and utensils.
The fantastic porcelain pieces you see on the photos were made by Stokesay Ware and the tiny silverware by Mike Sparrow.
Though you can’t admit in your written supporting material who you are, I wanted to create something which reflects Hungary (no, not goulash), therefore I filled a silver fruit basket with juicy, ripe apricots, the basic material of the famous apricot brandy, apricot jam, etc.
The second piece became a plate of roasted quail breasts with fresh vegetables: cauliflowers, carrots, celery leaves and some slices of potato under the meat. It was really tricky to prepare the tiny leaves and the carrot swirls (as they are "anatomically correct" carrot slices, not simple orange colour clay)
The third is not one, but actually two plates, called “Gluttony plates” and reflect the plates of a rude party guest, who crowded them with laden of food, as it is free of charge. The salty plate contains a Russian egg (the tiny caviar was made by hand, one by one), asparagus with smoked salmon and sauce Gribiche, ricotta filled plums in ham jacket (original photos by the Hungarian gastro blogger: Ízbolygó, www.izbolygo.hu) and toast.
The sweet plate contains a slice of mocha cake, a half-eaten pistachio petite four, a pink mini cake, a chocolate basket with blackberries and fresh strawberries in melted chocolate.
The fourth item was a cake, called Spring Awakening. It is a carrot cake, where the tiny carrot pieces represent the seeds, the sponge cake itself the soil, the green marzipan cover the new grass, the white icing is the melting snow and the dozens of tiny daffodils incarnate Mother Nature. This was the “Nightmare piece” to make. First a tiny fluff appeared on the freshly baked cake, what I couldn’t remove. Then the oven temperature was too high and the top layer burnt….
The last piece was my big hit: a turtle bread. A huge turtle shape bread which was filled with tasty sandwiches. The first turtle’s head looked like a mouse. The second one’s like a bird. The third and final one was exactly what I wanted: a naughty, rounded turtle. It took weeks to put together the shell inside and outside, make the filling for the sandwiches, prepare the tiny sandwich baguettes. But if I ask myself was it worth it? My answer is: yes it was.
See you soon with more photos about the salon de thé, as I work on the large windows :)
Orsi
******************
Nem, ez nem a Gyűrűk Uráról vagy valami hasonlóról szól :)
Pontosan két évvel ezelőtt dolgoztam az IGMA Fellow pályamunkámon, és a napokban megtaláltam a munkákról készült fotókat. Gondoltam néhányat megosztok veletek a blogon. A valódi ételfotók, amiken az apró tányérok megjelennek, nem az enyémek. Néhányukról sajnos nem tudom, hogy ki fotózta, és csak a rajtuk szereplő ételeket használtam inspirációként.
Az alapvető szabály az volt, hogy 5 tányér vagy annak megfelelő mennyiségű étel készíthető, és találékonynak kell lenni. Bár ez egyszerűnek tűnik, higgyétek el, hogy nem volt az.
Természetesen valami különlegeset akarsz csinálni, a nagy dobást, amivel eléred a célod…
Mivel abban az évben a határidőt novemberről májusra módosították, pánikolva ébredtem rá, hogy néhány napom maradt eldönteni mit akarok csinálni és megrendelni a szükséges edényeket és eszközöket.
A képeken látható fantasztikus porcelánokat a Stokesay Ware, míg az ezüst kosarat és eszközöket Mike Sparrow készítette.
Bár az írásos mellékletben semmivel nem árulhatod el a kilétedet (a bizottság tagjai csak a döntés meghozatala után tudhatják meg, hogy melyik munka mögött melyik művész áll), mégis szerettem volna csinálni valamit, ami Magyarországot tükrözi (nem, nem gulyást), ezért egy ezüst kosarat érett, lédús sárgabarackokkal töltöttem meg, a híres barackpálinka, és baracklekvár alapanyagával.
A második darab egy tányérnyi sült fürjmell lett friss zöldségekkel: karfiollal, sárgarépával, zellerlevelekkel, és néhány szelet, a hús alatt eldugott burgonyával. A zellerleveleket és a répa kacskaringókat kifejezetten trükkös volt elkészíteni. (mivel a répaszeletek "anatómiailag korrektek", nem szimplán narancsszínű gyurmából készültek.)
A harmadik kompozíció valójában nem egy, hanem két tányér, amik a „Mohóság tányérok” nevet viselik utalva arra a partivendégre, aki mindent a tányérjára halmoz, hiszen ingyen van. A sós tányéron kaviárral díszített (igen, minden szemet egyenként formáztam meg) kaszinó tojás, spárga füstölt lazaccal és Gribiche mártással, ricottával töltött aszalt szilvák sonkaköpenyben (utóbbi kettőhöz tartozó eredeti fotók Ízbolygótól, a magyar gasztrobloggertől származnak: www.izbolygo.hu) és pirítós található.
Az édes tányéron egy szelet mokka torta (eredeti torta fotója: RAMA süteményeskönyv), félig megevett pisztáciás mignon, rózsaszín minitorta, csokoládés linzerkosárka csokoládékrémmel töltve és szederrel díszítve, valamint csokoládéba mártott eprek vannak.
A negyedik munka egy torta, ami a Tavasz Ébredése nevet viseli. Nem más, mint egy répatorta, ahol az apró répadarabok képviselik a magokat, a tészta maga a talajt, a zöld marcipán bevonat a friss füvet, a felső szintből kibuggyanó fehér krém az olvadó havat, a több tucat apró nárcisz pedig Természet Anyácskát.
Ez volt a „Rémálom darab”. Az első kísérletnél a frissen kiégetett tortán legfelső nárciszán ott ült egy apró szösz, amit nem lehetett eltüntetni. A következőnél túl magas volt a sütő hőmérséklete, és megégett a torta felső szintje…(nem vagyok ennyire amatőr, csak közben másra is használta a kis sütőmet)
Az utolsó darab volt az én nagy dobásom: a teknőskenyér. Egy hatalmas, teknősforma kenyér ízletes szendvicsekkel megtöltve. Az első teknős feje olyan lett, mint egy egér. A második madárnak nézett ki. A harmadik és egyben utolsó pontosan olyan lett, mint akartam: egy csintalan, kerek teknős. Heteket vett igénybe az összeállítása: a kivájt kenyér külső és belső megalkotása, a szendvicsek töltelékeinek elkészítése, az apró szendvics baguette-ek elkészítése. De ha megkérdezem magamtól, hogy megérte-e? A válaszom az, igen.
Hamarosan új fotókkal jövök a teaszalonról, most éppen a nagy ablakokon dolgozom :)
Orsi
