Gloire & Toile

It began with a fake book  I bought in shop on a whim. It looked so good with its pale olive green leather cover (I assume it is leatherette) and golden embellishment that I couldn’t leave empty handed.



 

I knew from the very first moment that it will hide a tiny French shop façade - as the spine is decorated with a huge fleur-de-lys, it was a pretty obvious decision. It took me 5-6 weeks to figure out what kind of shop façade I wanted. I finally made up my mind to create a tiny interior décor shop, which – in  my imagination – is located somewhere in the Marais district in Paris, close to the Place du Vosges. The Marais is filled with little gems like this: slightly dilapidated, centuries old buildings hiding lovely little shops. The name was an instant decision: Gloire means not only glory, but lustré and luxury in French and connected to the Bourbon dynasty, especially Louis XIV, XV and XVI. I knew one thing for sure: I didn’t want to use the way too „overused” Marie Antoinette motifs all over, my aim was to show that the gloire is far more than that. I used Toile de Jouy fabric (textile of Jouy city), the most well-known French fabric, whom was appointed as royal suppliers by Louis XVI. Toile de Jouy today means a special printed fabric with fine and intricate patterns in several colours, not exclusively produced in Jouy. My tiny shop offers glass items, crystal, toile de Jouy wallpaper and fabric, decorated boxes, pictures, paintings and luxury home décor. I decided to dress up the interior cover as well,  painting part of another building’s façade onto it. It is simple with honeylike colour and very lively blue shutters.



 

The building is clearly centuries old, not in a very good shape, we can see the rough plaster, the electric wires, the old gutter and the dirty walls. Opposite to this, there is a lovely shop window which helps us to forget the neglected building. The window shows us a different world: sparkling crystal perfume bottles, expensive glass chalice, beautiful wallpapers and fabrics, candle holders, luxurious silver tray. Instead of a fancy sign I chose handwriting to prepare the Gloire and Toile sign, it fitted my purpose better to bring back a piece of the old glory.

 

 

As it is a lightweight project, I mainly used styrofoam, cardboard, basswood and plexiglass to create the scene. The shop window is painted by a mixture of Lignocolor Sky Blue and Limpet Shell, while the part of the neighbouring building we see got shutters painted by bright Lignocolor Limpet Shell colour.

 



 

The best thing in it, that outside it looks like an elegant book, I can keep it on my bookshelf and noone thinks it is not a fancy-shmancy book. But when I want to feel myself back in Paris, I just open it.

 

I hope you like it,

have a lovely day,

Orsi

********************

Az egész egy hamis könyvvel kezdődött, amit szeszélyből vettem meg egy üzletben. Megejtően jól nézett ki a sápadt olivazöld bőrkötéssel (gyanítom, hogy műbőr) és arany díszítéssel, egyszerűen nem jöhettem el üres kézzel.

Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy egy apró francia üzletfrontot fogok elrejteni belé – mivel a gerincén hatalmas Bourbon liliom van, ez elég kézenfekvő döntés volt. 5-6 hétbe telt kitalálnom, hogy milyen üzletet is akarok. Végül megszületett a döntés: egy csöppnyi lakberendezési bolt lesz, ami – az én képzeletem szerint – valahol a párizsi Marais negyedben van, közel a Vogézek teréhez. A Marais tömve van ehhez hasonló kis csodákkal: enyhén megroggyant, több száz esztendős házak, melyek szeretnivaló boltocskákat rejtenek, tele kincsekkel. A név azonnali döntés volt: Gloire & Toile. A Gloire nemcsak dicsőséget, dicsfényt jelent franciául, hanem egy korszakot, a ragyogás, a luxus korszakát, mely a Bourbon-dinasztiához kötődik leginkább, különösen XIV., XV. és XVI. Lajoshoz. Egy dolgot teljes bizonyossággal tudtam: nem akarom használni az amúgy is „túlhasznált” Marie Antoinette-témát, a célom az volt, megmutassam, mennyivel többről szólt ez. Jouy-i kelmét használtam (Toile de Jouy), a legismertebb francia textilt, kinek első készítőit XVI. Lajos udvari szállítókká nevezte ki. A jouy-i kelme manapság már inkább egy anyagtípust jelöl: jellegzetes, aprólékos mintákkal nyomott színes textileket, amik nem kizárólag Jouy-ból származhatnak. Az én kis boltom a jouy-i kelme mellett üveget, kristályt, tapétát, díszes dobozokat, képeket, festményeket és elegáns lakberendezési tárgyakat kínál.

Úgy döntöttem, hogy a belső borítót is díszbe öltöztetetem, mégpedig egy másik épület homlokzatának egy részét festem rá. Mézszínű, málló vakolatot és vibrálóan kék spalettákat kapott.

Az épület egyértelműen több száz éves, nincs túl fényes állapotban, látjuk a hibás vakolatot, az omladozó, málló részeket, a salétromos falat, öreg csatornát, a kívül  húzott elektromos vezetékeket a piszkos falon. Ezzel ellentétben áll a kirakat, ami elfeledteti velünk az épület elhanyagolt külsejét. A kirakat egy másik világba repít minket: csillogó kristály parfümös üvegcsék, drága üvegkelyhek, mesés tapéták és textilek, karcsú gyertatartók, drága ezüstök világába. A névtáblához régies kézírást választottam, számomra ez sokkal közelebb áll a témához, mint valami számítógéppel generált egyenfelirat, visszahozza a régmúlt világ cseppet megfakult báját.

Mivel ez egy könnyűsúlyú projekt, főként nikecellt, kartont, hársfát és plexit használtam az alkotás során. A kirakat és az üzletfront festéséhez Lignocolor Sky Blue és Limpet Shell keverékét használtam, amit azután égetett umbra, fekete, galambszürke, fehér és limpet shell színekkel antikoltam és tettem izgalmasabbá. A kirakat nyitható, így a dekorációt cserélni lehet benne, ha ráunnék.

A fal eredeti színe fehér, amit több árnyalatú szürkével öregítettem és „koszoltam”.

A szomszédos épület saját keverésű halvány mészkő árnyalat, piszkosszürke bemosást, szivarlevél, égetett umbra, galambszürke és fekete antikolást kapott.

A teljes projekt elkészítése három hetet vett igénybe köszönhetően az aprólékos festésnek, antikolásnak.

A legjobb benne, hogy kívülről egy elegáns könyv, nyugodtan tartatom a könyvespolcon, senki nem sejti, hogy az nem egy csili-vili könyv. De amikor újra Párizsban akarom érezni magam, csak kinyitom, és gondolatban máris ott sétálok a Marais szűk utcáin.

 

Remélem nektek is tetszik,

szép napot,

Orsi

 

Roof Terrace / Tetőterasz

Another task is completed on the patisserie. It was the most cumbersome I have ever faced (Oh, no, just the 2nd one... the worst was to make the timbers on the medieval inn 4 years ago.), it took about 100 hours to build the terrace, cover with pumice and paint and age.

Do you remember this photo? I took it on 5th of August, 2011, when I started this project:

 

I didn’t want to make compromise I knew exactly how the terrace has to look like: dirty and old looking with moss and lichen as the building itself is 250 years old and it is rare to renovate or clean a roof terrace as regularly as the building. I used actual photos of Petit Trianon to reach the most realistic effect.

The banisters were made by a US company, I just cut them to size and made the large columns. Then the tedious work began: covered the whole roof with a mixture of finely grinded stone and white acrylic paint, finely sanded, painted with a light limestone shade as primer. When it dried I applied a mature limestone shade on most of the banisters and columns and started the shading and aging with a pale grey first, then a dirtier brownish grey and finally with a dark mix of black, grey and bitter chocolate brown. I used extremely diluted paint for the aging for the natural look. When it dried completely I started to paint the lichen and moss. I took several hours to complete this step. I plan to apply more on the floor of the terrace, but it will be made only in May when I’ll return from the KDF. As last step I sanded back some of the pumice, to get the white blurs on the banisters. 80 hours were spent with painting and aging out of that 100, but I think it was worth every minute. The effect is exactly what I wanted: old, mossy, dirty, just like in the reality.

Cover the roof with white pumice:

 

Alternative use of a miniature:

 

 

 The roof:

 

 

 

 

 

 

Have a nice week,

Orsi

******************

Befejeztem egy újabb feladatot a cukrászdán. Ez volt a legkimerítőbb amivel valaha szembenéztem (Ó nem, csak a 2. legrosszabb, az első a középkori fogadó gerendáinak kifaragása volt 4 éve.), kb. 100 órát vett igénybe megépíteni a teraszt, kőpasztával borítani, festeni és öregíteni.

Emlékeztek erre a fotóra? 2011. augusztus 5-én készítettem, mikor elkezdtem a cukrászda építését.

Nem akartam kompromisszumot kötni, pontosan tudtam, hogy milyennek kell lennie a terasznak: piszkos és öreg kinézetűnek, mohával és zuzmóval, hiszen az épület 250 éves, és ritkán fordul elő, hogy olyan gyakorisággal renoválják és takarítják a tetőteraszt, mint az épületet magát.

Az oszlopokat egy amerikai cég készítette, csak méretre kellett őket vágnom és elkészítenem a nagy oszlopokat. Az igazán fárasztó munka ezután kezdődött: a teljes tetőt finomra őrölt kő és fehér akrilfesték keverékével kellett befednem, majd finoman visszacsiszolnom, ezt követte egy réteg halvány mészkő árnyalat alapozásként. Mikor megszáradt, az oszlopok nagy részét meleg mészkő árnyalattal borítottam, majd következett az öregítés, első fázisként halványszürke árnyalattal, majd egy piszkosabb jellegű barnásszürkével, végül fekete, szürke és étcsokoládé sötét keverékével. Nagy mértékben vizezett festékeket használtam az öregítéshez a természetes hatás érdekében. Mikor teljesen megszáradt elkezdtem a zuzmó és moha festését. Csak ez az egy lépés órákat vett igénybe (pedig csak közelről látható igazán). Úgy tervezem, hogy a tető korláton belüli részére is megfestem, de csak májusban, ha visszajöttem a KDF-ről. Utolsó lépésként visszacsiszoltam az első rétegig itt-ott, hogy előtűnjenek a fehér foltok a korláton. A festés és az öregítés 80 órát vett igénybe a 100-ból, de úgy hiszem minden perce megért. A hatás pontosan az, amit akartam: öreg, mohos, piszkos, épp, mint a valóságban.

 

Szép hetet,

Orsi

 

 

Trip to France - part 2: Giverny

Claude Monet (1840-1926) is one of my favourite painters, therefore I dedicate a separate post to his residence, which is located in Giverny, France.
I have adored this place since my first visit there back to Spring 2002.
Monet found Giverny in 1890 and spent the rest of his life there. After the first some years he gave up to travel difference destinations for looking for topics to his paintings, as Giverny provided everything he needed. If you visit it, you will agree with him completely. The house is pale salmon pinkish with green doors and shutters with an amazing view to the garden. The garden is separated by a road (now you have to use a subway to walk from the upper garden to the lower one with the pond and the waterlilies). The upper garden is full with different flowers, roses, geraniums, sunflowers, dozens of species I have never seen before in my life. The air was heavy with their fragrance, birds twittered among the trees and though the garden was packed with visitors I felt myself extremely calm and contented. People sat on the benches, chatted with each other or simply were mesmerized by the fragrances and sounds of the garden. It is the Paradise itself.
The waterlilies on the pond are in full bloom, whites, pinks and pale yellows, the water reflects the wheeping willows, the sun plays tricks on the surface of the water. You are safe here. It is a different world: peaceful yet vivid. Harsh colours are everywhere: yellows and pinks and magentas, purples, oranges and reds with the thousand different shades of green. Monet wasn't only one of the greatest painter and father of impressionism, he was a great gardener too. If you have a chance don't skip it and visit Giverny. It is about 1 hour from Paris. You can take the train from Gare St. Lazare, the train station where Monet painted the steam some 140 years ago....

Trip to France

I know I didn't posted anything in the last 3 weeks, but I was fortunate enough to take a short trip to France and made some studies to my salon de thé (yes, it included some visits to different Ladurée salons: Champs-Elysées, Chateau Versailles and rue Royal). We accomodated in Paris and took a trip to Vernon and Giverny (to Claude Monet's house and beautiful garden) and certainly Versailles and the Trianon Estates.
Vernon was fantastic with a tiny old town centre packed with half-timbered houses from the 15-16th centuries and a Romanesque - Gothic style cathedral. We took a long walk to the Old Mill and Chateau des Tourelles as well as to the Chateau de Bizy.
Versailles was as magnificent as ever. Though there was huge crowd and people were everywhere, we were able to reach the Trianon Estates before the crowd and spent some fantastic hours there. This was my 6th visit to Versailles, but I'm still amazed and always discover something new what I didn't see before.
Here are some photos about my trip:

The French Pavilion at Petit Trianon

Petit Trianon

Marie Antoinette's Hamlet at Petit Trianon

The Old Mill in Vernon

The Chateau de Tourelles in Vernon

Half-timbered houses in Vernon

See you soon,
Orsi