Lord, Give Me Time! / Adj időt Uram!

I know it was ages ago I managed to post anything here.

Chicago was great, though the weather didn’t spoil us…. really. Therefore we spent significant amount of time at the Art Institute of Chicago, visiting the Thorne Rooms and check their quite impressive impressionists’ collection. Certainly we made time to visit the Hershey and Girardelli as well, how could we skip the 2 biggest chocolate stores in the city?!

London was amazing as always. I can’t stop loving that incredible city with all its buzz and calm at the same time. Took huge walks on Hampstead Heath, Primrose Hill, Regent’s and Hyde Park, boosted up my dvd collection at the HMV at the Oxford street, stuffed our mouth with macarons, visited tiny artisan shops here and there.

Now back again, dealing with financial statements and figures and starting a new project for a friend of mine.

As I won’t post photos about it until I finish it completely here are some photos about my “Banoffee table”. It continues my brown-blue line, I simply found it calming to use a good old, chocolate brown table packed with blue dishes and “pale” food. Maybe it will decorate my upcoming blue kitchen, who knows.

 

 

Until next time,

Orsi

 

************************************

Tudom, hogy ezer évvel ezelőtt írtam utoljára.

Chicago remek volt, bár az idő nem kényeztetett minket… tényleg nem. Ezért jelentékeny időt töltöttünk el az Art Institute of Chicago-ban a Thorne-szobákat bámulva, és persze nem hagytuk ki a lenyűgöző impresszionista gyűjteményt sem. Természetesen szakítottunk időt arra, hogy hosszan elidőzzünk a Hershey-ben és a Girardelli-ben, hogyan is hagyhattuk volna ki a város két legnagyobb csokoládéboltját (és az USA két leghíresebb csokimárkáját).

London mesés volt, mint mindig. Sosem szűnök meg szeretni azt a hihetetlen várost minden zsivajával és nyugalmával együtt. Hatalmas sétákat tettünk Hampstead Heath-en, Primrose Hill-en, a Regent’s és a Hyde Park-ban, feltankoltam néhány új dvd-vel az Oxford street-I HMV-ben, macaron-nal tömtük a fejünket, és apró boltocskákat bújtunk itt is, ott is.

Most újra itthon, számokba és pénzügyi kimutatásokba temetkezve, és egy új, titkos projekten dolgozva egy barát kérésére.

Mivel nem fogok fotókat posztolni róla amíg teljesen el nem készül, ezért megosztok veletek néhány fényképet a “Banoffee asztalról”. (A Banoffee egy irgalmatlanul édes angol süti – sütés nélkül készül –,  alul vajjal kikevert összezúzott keksz, azon vastag réteg karamell, azon banánszeletek, végül cukrozatlan tejszínhab. A banán és a karamellréteg helyet is cserélhet, ezernyi verzió létezik belőle. Olyan szinten tömény és édes, hogy az még az én befogadóképességem határát is súrolja, pedig legendásan édesszájú vagyok.) Folytatja a barna-kék vonalat, mert egyszerűen megnyugtatónak találtam egy jó öreg csokibarna asztalt telepakolni kék edényekkel és sápadt ételekkel. Talán az eljövendő kék konyhám részét képezi majd, ki tudja.

 

Csodás hetet mindenkinek,

Orsi