Two months ago a very good friend of mine asked (read: begged and bribed) me to build a kitchen as birthday gift to her boyfriend. No, he is not a chef and it is not a regular kitchen – she handed me 2 sets of dvds and dozens of screenshots to work with, and she asked me to recreate the kitchen of 221b Baker Street from BBC’s 'Sherlock'.
From a certain point of view, this was my most difficult job ever. Usually a miniaturist either creates a fantasy or works based on photos, plans and exact measurements. Not this time…
- We don’t have clear overall picture of the kitchen. We only see parts of walls and furniture, hence the dozens of screenshots.
- We don’t have any information on the size, heights or widths of different items, so I did some “benchmark and calculation”. e.g. How tall is the kitchen counter? There is a scene with Dr. Watson is standing in front of the counter, so I googled the height of Martin Freeman (sorry, Mr. Freeman), then calculated the proportion and the height of the counter.
- In the different scenes they use different lights and colour filters, which makes getting the colours right pretty hard, but I tried my best.
Despite the difficulties this was one of the most amazing and extraordinary projects I have ever worked on.
First I watched the entire series all over 2-3 times (brilliantly written and played, well worth to watch it) and wrote down all the details I'd need later, such as where the light and power switches, pipes and air con are, what kind of things they keep in the fridge, in the cupboards or on the table.
You know originally I’m a food sculptor (no, originally I’m an economist specialized on corporate finances…), so it was thrilling to create rotten food, leftovers, used teabags, dirt in the washbasin, a severed head, human heart, hands and thumbs (no, this is not 'Hannibal', they weren’t eating it, only experimenting on it).
After 2 weeks of watching, taking notes, calculating, recalculating, choosing the most suitable materials the real work began.
Materials: the shell is made of steamed beech plywood, the furniture is cherry (large cupboard), birch plywood, cherry and mahogany (kitchen counters), pine (table) and a combination of resin and plywood (gas stove).
Colours: very simple; grey and green :) The floor is grey lino (acrylic paint on gesso), the back wall is a shade of olive green, the side walls are a combination of a strange turquoise, dark grey and tiles. The dark brownish grey on the walls was a wild guess, because all we see is that it's dark.
The tiles were my worst nightmare. The left wall contains 1107 pieces of 3x6 mm sized, individually cut tiles. It took a whole day to make them and another to put and grout them in place. Never again!
I used LEDs to create the tube lights as well as the fridge and window lights. The ceiling is separated into 3 panels by the tube lights, these 3 ceiling panels can be removed separately.
The door on the left-side wall and the window are non–working ones, but every other door and drawer can be opened.
It wasn’t my intention to create a perfect replica. Things keep changing in the set scene-by-scene and episode-by-episode, so I've decided to use the most iconic elements: beakers and test tubes on the table, body parts in the fridge, leftovers in the rubbish bin, chemicals, bottles, and petri dishes here and there. And of course I couldn’t resist making Moriarty's burnt gingerbread man and the carved “I O U” apple.
Disturbing photos will follow!
There is one item still missing: a microscope on the side table, I will finish it this week and post photos about it. Beside this I will do more aging and distressing work in the following days and post new pictures about the end result as well.
All in all the project was far more time consuming than any other roombox I have previously worked on. It took 8,5 weeks to complete the kitchen, often working on it long into the night, risking falling asleep with brush in hand, and other far worse injuries, playing with hot, sharp, sticky and heavy instruments at 3 a.m., but I enjoyed it very much. It was a different kind of challenge and great fun with creating something modern and run-down.
The cruel joke of life that my friend and her boyfriend broke up a week before his birthday so he will never get the kitchen. Therefore the not-so-tiny (35 x 35 x 25 cm) 221b kitchen will remain in my care and ownership until I decide differently.
Copyright infringement: 'Sherlock' belongs to BBC, Mark Gatiss and Steven Moffat, I didn't earn any money with this project.
A Study in Grey and Green Part 2:
http://orsisminis.blogspot.de/2013/07/a-study-in-grey-and-green-unique_24.html
***************************
Tanulmány szürkében és zöldben – Egy különleges konyha
Két hónappal ezelőtt egy nagyon kedves barátom megkért (és könyörgött és
lekenyerezett), hogy építsek egy konyhát a kedvesének születésnapi ajándék
gyanánt. Nem, ő nem séf, és ez nem egy normál konyha – kaptam két szett dvd-t
és tucatnyi képernyőfotót kezdetnek, és megkért, hogy készítsem el a Baker
Street 221b konyháját a BBC ’Sherlock’ című sorozatából.
Bizonyos szempontból ez volt a legnehezebb munka, amin valaha dolgoztam.
Egy miniatűrkészítő általában vagy fantáziavilágot hoz létre vagy pontos
mértékek, tervek és fotók alapján dolgozik. Kivéve most…
1.
Nincs képünk a teljes konyháról. Láttunk egy darabot a
falból itt, egy darabot a bútorokból ott, ezért a tucatnyi kép.
2.
Nincs információnk a méretről, a különböző tárgyak
magasságáról, szélességéről, ezért kénytelen voltam viszonyszámokkal dolgozni.
Pl. Milyen magas a konyhapult? Egy jelenetben Dr. Watson a konyhapult előtt
áll, ezért rákerestem Martin Freeman magasságára (utólag is bocsánat érte),
majd kiszámítottam az arányokat és a pult magasságát.
3.
A különböző jelenetekben eltérő fényekkel és
színszűrőkkel dolgoznak, ami különösen megnehezíti a valós színek
megállapítását – azért megtettem ami tőlem telt.
Minden nehézség ellenére ez volt a egyik legelképesztőbb, legkülönlegesebb
munka, amin valaha dolgoztam.
Első lépésként megnéztem a teljes sorozatot 2-3szor (remekül megírt és
eljátszott, igazán megéri megnézni), és leírtam minden apró részletet, amire
szükségem lehet később: hol vannak a kapcsolók, konnektorok, csövek,
légkondicionáló, miket tartanak a hűtőben, szekrényben, asztalon.
Mivel eredetileg ételszobrász vagyok (nem, eredetileg vállalati pénzügyekre
szakosodott közgazdász vagyok….) rém izgalmas volt romlott ételt, maradékokat,
használt teafiltert, piszkos mosogatót alkotni, levágott fejet, emberi szívet,
kezeket és ujjakat formázni (nem, ez nem a ’Hannibal’, nem ették meg, csak
kísérleteztek rajta).
Két hét filmnézés, jegyzetelés, számítás-újraszámítás és az anyagok
kiválasztása után megkezdődött a valódi munka.
Felhasznált anyagok: a héj gőzölt bükk rétegelt lemez, a tolóajtós szekrény
cseresznye, a konyhapultok nyír rétegelt lemez, cseresznye és mahagóni elegye,
az asztal fenyő, a tűzhely pedig műgyanta és rétegelt lemez együttese.
Színek: roppant egyszerű: szürke és zöld. A padló szürke linóleum (gesso
alapozás akrilfestékkel), a hátsó fal egyfajta olivazöld, az oldalfalak egy
furcsa tompa türkiz, barnásszürke és csempe keverékei. A sötét barnásszürke a
falon abszolút találgatás, mert mindössze annyit látunk, hogy a fal sötét, így
próbáltam valamiféle harmóniát teremteni a színek között.
A csempe legrosszabb rémálmom beteljesülése volt. A bal falon 1107 darab
3x6 mm-es, egyenként vágott csempe van. Egy napot vett igénybe elkészíteni
őket, és egy másikat felragasztani és fugázni. Soha többet!
LED-eket használtam a neoncsövekhez
csakúgy, mint a hűtőhöz (mikroLED) és az ablakhoz (napfény szimulálásához). A
mennyezetet a neoncsövek 3 tetőpanelre
tagolják, e három panel külön-külön is mozgatható.
A bal falon lévő ajtó és az ablak nem nyitható, majdnem minden más ajtó és fiók
viszont igen.
Nem az volt a szándékom, hogy egy tökéletes másolatot készítsek, nem is
lehet: a tárgyak folyamatosan cserélődnek jelenetről-jelenetre,
epizódról-epizódra, ezért úgy döntöttem, hogy a legjellemzőbb elemeket helyezem
el az enteriőrben: kémcsöveket, görebeket az asztalon, emberi testrészeket a
hűtőben (a fej nem maradhatott el), házhoz szállított ételeket maradékait a
hűtőben és a szemetesben, vegyszereket, üvegeket, petricsészéket itt-ott.
Természetesen nem tudtam ellenállni a Moriarty-féle megégett mézeskalács
embernek és az „I O U” almának. Egyetlen tárgy hiányzik még, a mikroszkóp az
oldalasztalról, a héten tervezem befejezni és képeket feltenni róla. Emellett még "koszolom és öregítem" egy kicsit, és töltök fel majd új fotókat a végeredményről.
Összességében ez a munka jóval időigényesebb volt, mint bármely szoba, amit
eddig készítettem. Nyolc és fél hetet vett igénybe elkészíteni a konyhát,
gyakran késő éjszakáig (a kora hajnal helytállóbb) dolgoztam, kockáztatva, hogy
elalszom a munkaasztalnál kezemben az ecsettel vagy egy sokkal veszélyesebb
szerszámmal. Dolgoztam forró, éles, hegyes, nehéz szerszámokkal, ragacsos,
büdös anyagokkal hajnal háromig, de minden pillanatát élveztem. Egy különleges
kihívás és remek móka volt létrehozni valamit, ami egyszerre modern és
lelakott.
Az élet gonosz tréfája, hogy a barátném és a kedvese szakítottak egy héttel
a születésnap előtt, így a srác sosem
fogja megkapni a konyhát. Ezért a nem is annyira kicsi (35 x 35 x 25 cm) Baker
Street 221b konyhája az én óvó kezeim között marad, amíg másként nem döntök a
sorsa felöl.
Szerzői jogok: 'Sherlock' a BBC, Mark Gatiss és Steven Moffat tulajdona, én nem realizáltam anyagi hasznot ezen a projekten.
Tanulmány szürkében és zöldben, 2. rész: http://orsisminis.blogspot.de/2013/07/a-study-in-grey-and-green-unique_24.html