August is just too warm to work on miniatures, and I really wanted to take a break as I have worked very hard throughout the year, so I've decided to do some fine-tuning on the flat. It meant rearranging the living room, painting and refurbishing the bedroom and repatriating Minette, my beautiful, cream coloured antique sideboard.
Rearranging the living room started the whole nightmare, as we had to find a place for the Patisserie Marie Antoinette, which is still WIP (and will be for the time being, I’m afraid). Therefore I decided to throw away an old and ugly brown sideboard which was given to me by a friend 12 years ago. It was made in the ‘50s, in a style I hate. So it had to go, but I had to find something to keep the porcelains in. As I really didn’t want to spend a fortune, I thought it was time to bring back the sideboard I have bought 8 years ago. The sideboard which then have spent less than 24 hours in the flat…
When I bought it, I liked it to bits, but I lived in a rented flat and there was not enough room, so it had to go to my sister’s. Later we put it into the flat of a friend. Finally 6 years ago, we brought it to this flat, only to send it back to a friend’s workshop almost immediately. It simply didn’t fit into the bedroom, it looked odd and out of place.
This summer, I came to the conclusion that I either have to sell or bring her home. After rearranging the living room, I had some empty space in the hall for it. Earlier I had an old Singer sewing machine there, but it went to the living room and became the patisserie’s table. It was the perfect opportunity to bring the sideboard home, so we did it. The movers arrived, put it down, I cleaned it thoroughly and it turned out that this is the perfect piece for the hall. It almost blends into the wall, it's tall and elegant, and it has a certain French charm.
Rearranging the living room started the whole nightmare, as we had to find a place for the Patisserie Marie Antoinette, which is still WIP (and will be for the time being, I’m afraid). Therefore I decided to throw away an old and ugly brown sideboard which was given to me by a friend 12 years ago. It was made in the ‘50s, in a style I hate. So it had to go, but I had to find something to keep the porcelains in. As I really didn’t want to spend a fortune, I thought it was time to bring back the sideboard I have bought 8 years ago. The sideboard which then have spent less than 24 hours in the flat…
When I bought it, I liked it to bits, but I lived in a rented flat and there was not enough room, so it had to go to my sister’s. Later we put it into the flat of a friend. Finally 6 years ago, we brought it to this flat, only to send it back to a friend’s workshop almost immediately. It simply didn’t fit into the bedroom, it looked odd and out of place.
This summer, I came to the conclusion that I either have to sell or bring her home. After rearranging the living room, I had some empty space in the hall for it. Earlier I had an old Singer sewing machine there, but it went to the living room and became the patisserie’s table. It was the perfect opportunity to bring the sideboard home, so we did it. The movers arrived, put it down, I cleaned it thoroughly and it turned out that this is the perfect piece for the hall. It almost blends into the wall, it's tall and elegant, and it has a certain French charm.
Whilst cleaning it, a name popped into my mind: Minette. So she became Minette, part of the household where I keep the porcelain I got from my parents and inherited from my grandmothers.
Soon I realized that clearing the sewing machine from the hall was good news for my china, but bad news for my bag and small odds-and-ends that I have to put somewhere upon arriving home. Again, I didn’t want to spend a lot of money on it, therefore I bought a second hand table on an auction site. It happened to be a French table; small and charming, but ugly brown.
I sanded it, then painted with gesso and many layers of paint, sanding again and again, after every new layer, before finally ageing and waxing it. My bestie suggested naming it too (I swear to you I don’t usually give name to the furniture…), so it became Jeanette.
Now Minette and Jeanette reside in the hall, making it look quite luxurious.
All in all this was a great deal: Minette can finally stay with me, I gave the old sideboard to some young students who can use it, have spent very little money on a lovely table and renovated it for pennies.
The other project of the month was the refurbishment of the bedroom and workshop areas.
I started with repainting the furniture: the bed came first. My bedroom and workshop furniture mostly came from IKEA. There's no problem with it, as I’m the Queen of Putting Furniture Together. But their white things usually turn yellowish with the years. I repainted the bed with white and decorated it with some pale blue here and there. I have 2 small cupboards that I painted pale blue too, then re-doing the workshop cupboards. First I painted the edges pale blue – same colour as the small cupboards – then repainted the doors with white. Decorated the top with laser cut Bourbon lilies and added some fancy handles, which were originally hooks. Now they look elegant.
The other project of the month was the refurbishment of the bedroom and workshop areas.
I started with repainting the furniture: the bed came first. My bedroom and workshop furniture mostly came from IKEA. There's no problem with it, as I’m the Queen of Putting Furniture Together. But their white things usually turn yellowish with the years. I repainted the bed with white and decorated it with some pale blue here and there. I have 2 small cupboards that I painted pale blue too, then re-doing the workshop cupboards. First I painted the edges pale blue – same colour as the small cupboards – then repainted the doors with white. Decorated the top with laser cut Bourbon lilies and added some fancy handles, which were originally hooks. Now they look elegant.
My bestie – bless you Anna, you are really the best – helped me with packing up everything and painting the room. It was a cumbersome exercise, I can tell you. It's lovely to live in a flat which has high ceiling (3,5 m to be exact), but painting it twice was a challenge I don’t want to deal with in the next few years.
To avoid the heat we painted during night and despite the lack of natural light, it came out pretty well. It took days to put back the stuff, as I methodically threw away everything I haven't used in the last 2 years. The feeling and design is almost the same: white walls with pale green lower sections, white furniture, pale blue and white fabrics and birch coloured floorboards – Scandinavian with a bit of French influence, crisp and fresh just how I like it.
See you soon(er or later),
Orsi
**************************
Augusztus általában túl meleg ahhoz, hogy miniatűrökkel dolgozzak – 33 fok a lakásban – emellett borzasztóan vágytam már szünetre, tekintve, hogy végigdolgoztam az egész évet. Ezért elhatároztam, hogy végzek némi ráncfelvarrást a lakáson, ami lefedte a nappali átrendezését, a hálószoba festését és átalakítását, valamint a gyönyörű, krémszínű antik tálalószekrényem, Minette hazatérését.
Az összvonalas rémálom a nappali átrendezésével indult, mivel kellett egy hely a ’cukrászdának’, ami még mindig építés alatt áll (és tartok tőle ez így is lesz még egy darabig). Ezért elhatároztam, hogy megszabadulok az öreg, ocsmány barna tálaló-bárszekrénytől, amit egy barátomtól kaptam 12 éve. Az ’50-es években készült, abban a stílusban, amit szívem minden sejtjével utálok. Tehát mennie kellett, és találnom kellett valamit, amiben tarthatom a porcelánokat (étkészlet, teáskészlet, nem pásztorlánykák és porcelánbarik). Nem akartam egy vagyont költeni, és arra gondoltam itt az ideje, hogy visszahozzam a tálalószekrényt, amit 8 éve vettem. A tálalószekrényt, ami kevesebb, mint 24 órát töltött a lakásban….
Amikor megvettem imádtam minden porcikáját, de egy bérelt lakásban éltem többedmagammal, ahol nem volt számára hely, így a testvéremnél parkolt. Később egy barátom lakásába vittük át. Végül hat éve behoztuk a lakásba, azért, hogy már másnap egy másik barátom műhelyében kössön ki hat évre. Egyszerűen nem illett a hálószobába, furcsán monstrumnak és nem odaillőnek tűnt.
Ezen a nyáron arra a következtetésre jutottam, hogy vagy eladom vagy hazajön. A nappali átrendezése után ott maradt üresen az előszoba, mivel a korábban ott álló Singer varrógép lett a cukrászda asztala. Itt volt hát a lehetőség a tálaló hazahozatalára, ezért megtettem a lépést. A költöztetők megérkeztek, letették, én alaposan kitakarítottam, és kiderült, hogy ez a tökéletes darab az előszobába. Szinte beleolvad a falba, kellően magas és elegáns, és különleges francia charm-ja van.
Miközben takarítottam, egy név ugrott be a fejembe: Minette. Így lett belőle Minette, a háztartás oszlopos tagja, amiben a szüleimtől kapott és nagyszüleimtől örökölt porcelánjaimat tarthatom.
Hamarosan ráébredtem, hogy ami jó hír volt a cukrászdának és a porcelánoknak, az rossz hír volt nekem. Történetesen kiderült, hogy nincs hova tennem a táskámat és apróságaimat, mikor hazaérkezem. Mivel megint csak nem akartam vagyonokat kiönteni az ablakon, egy aukciós oldalon vettem egy használt kisasztalt. Megérkezésekor derült ki, hogy francia. Kedves, bájos, de reménytelenül ronda barna.
Lecsiszoltam, lefestettem gesso-val majd számtalan réteg festékkel, csiszoltam újra meg újra minden új réteg után, végül visszacsiszoltam az éleit, és viaszoltam. Örök barátnőm javasolta, hogy nevezzem el (esküszöm, hogy nem szoktam a bútoraimat elnevezgetni…), így lett Jeanette.
Most Minette és Jeanette az előszobában „laknak”, luxuskinézetűvé változtatva azt.
Összességét tekintve remek üzlet volt: Minette végül velem maradt, az öreg tálaló-bárszekrényt odaadtam néhány egyetemistának, aki tudja még használni és minimális összegért egy csodás asztalhoz jutottam, amit fillérekből hoztam helyre.
A hónap másik projektje a háló és a műhelyrész helyreállítása volt.
A bútorok újrafestésével kezdtem, konkrétan az ággyal. A háló és az alkotó bútorai nagyrészt az Ikea-ból származnak, amivel nincs is gond, tekintve, hogy én vagyok a Bútor Összeszerelés Királynője csupa nagybetűvel. De a fehér Ikea bútorok idővel ronda sárgás színt vesznek fel. Tehát újrafestettem fehérrel az ágyat, és némi világoskékkel dekoráltam. A két kisszekrényt világoskékre festettem, ezt követte a műhelysarok szekrényeinek felújítása. Először világoskékre festettem a széleit, majd az ajtókat fehérre. A fejrészt fehérre festett lézervágott Bourbon liliommal díszítettem, végül lecseréltem a fogantyúkat. Az új fogantyúk eredeti szerepkörük szerint fogasok, kettőt Bourbon liliom díszít, kettőt pedig XIV. Lajos monogramja, így a szekrények most eredeti származásukat titkolva jóval előkelőbben mutatnak.
Legjobb barátnőm, Anna – áldjon meg a Jóisten, tényleg te vagy a legjobb – segített összepakolni mindent, és kifesteni a szobát. Unalmas feladat volt, mondhatom. Remek dolog polgári lakásban lakni nagy belmagassággal (3,5 m, hogy pontosak legyünk), de kétszer lefesteni a mennyezetet olyan kihívás volt, amivel a következő években nem szívesen néznék szembe.
Hogy megússzuk a hőséget és odatűző napot, éjjel festettünk, és a természetes fény hiánya ellenére is pompás lett a végeredmény. A dolgok visszapakolása viszont napokat vett igénybe, mivel kidobtam mindent, amit az utóbbi két évben nem használtam. (Minden alkotó ember tudja, milyen gyorsan lehet kacatokat felhalmozni „valamire még jó lesz” alapon….)
A szoba érzete és stílusa majdnem ugyanaz: fehér falak világoszöld lábazattal, fehér bútorral, világoskék és fehér textilekkel és nyír színű padlóval – skandináv némi francia beütéssel, friss és üde, ahogyan én szeretem.
Legjobb barátnőm, Anna – áldjon meg a Jóisten, tényleg te vagy a legjobb – segített összepakolni mindent, és kifesteni a szobát. Unalmas feladat volt, mondhatom. Remek dolog polgári lakásban lakni nagy belmagassággal (3,5 m, hogy pontosak legyünk), de kétszer lefesteni a mennyezetet olyan kihívás volt, amivel a következő években nem szívesen néznék szembe.
Hogy megússzuk a hőséget és odatűző napot, éjjel festettünk, és a természetes fény hiánya ellenére is pompás lett a végeredmény. A dolgok visszapakolása viszont napokat vett igénybe, mivel kidobtam mindent, amit az utóbbi két évben nem használtam. (Minden alkotó ember tudja, milyen gyorsan lehet kacatokat felhalmozni „valamire még jó lesz” alapon….)
A szoba érzete és stílusa majdnem ugyanaz: fehér falak világoszöld lábazattal, fehér bútorral, világoskék és fehér textilekkel és nyír színű padlóval – skandináv némi francia beütéssel, friss és üde, ahogyan én szeretem.
Szép hetet / hétvégét,
Orsi
