2013. november 28., csütörtök

Food, Food and More Food / Étel, étel és még több étel

The last week I played with clay, made dozens of cakes, pastries and even smoked hams. This weather is just perfect for playing. It’s cold and gloomy outside but toasty warm inside. I just sit to my workbench with a mug of hot cocoa, wool slippers on my feet, push a good cd into the player and the fun begin. Though I have to admit it’s quite a temptation to work on cakes whole day, staring a photo full of pastries and then not eating any.
So here are some samples of my latest work:
 
Chestnut-mascarpone cake with fresh raspberries
 
 
French pastry selections
 



Raspberry cake
 

 
'Romantic Rose' a red velvet cake
 

 
Christmas biscuits in cardboard box

 
Smoked 'Peasant hams'
 

 
 
Have a nice weekend and Happy Thanksgiving,
Orsi

***************

A múlt héten gyurmával játszadoztam, tucatnyi tortát, sütit, de még füstölt sonkát is készítettem. Ez az időjárás tökéletes a játékra. Sötét és hideg van odakint, de kellemes meleg idebent. Csak leülök a munkaasztalomhoz egy bögre forró kakaóval, gyapjúpapuccsal a lábamon, beteszek egy jó cd-t a lejátszóba, és kezdődhet a móka. Bár el kell ismerjem, igen nagy kísértés egész nap tortákat készíteni, süteményfotókat bámulni, és végül nem enni semmit. 

Íme néhány az előző hét terméséből.
Kellemes hétvégét és boldog hálaadást,

Orsi

2013. november 20., szerda

Iron & Cheese / Vas és sajt

I spent the last month with interesting things (preparing the company budget doesn’t belong to the interesting category, it was time-consuming and cumbersome).
I made some rustic looking Stilton boards and some old-looking knives which go better with the boards than new-looking ones. Playing with iron is always a good thing, though the neighbours don’t see it as a calming activity probably because they have to bear the hammering as my workshop isn’t soundproofed.
 
 

 

 

I made a French picnic table with different types of cheese, artisan salami and real wine.
 
 
 



Managed to make several special red velvet cakes, but I will be able to take photos only on Saturday. It’s a shame that I come to work in dark and arrive home in dark as well (and not because of the overtime but because of the grey weather – I really hate when it is dark at 4 p.m.)

Have a nice week,
Orsi

***************



Az elmúlt hónapot érdekes dolgokkal töltöttem. (a cég jövő évi költségvetésének elkészítését nem sorolnám az érdekes kategóriába, az időigényes és fárasztó volt).
Készült néhány rusztikus Stilton sajt antikolt falapra helyezve, és ehhez készítettem öregnek látszó késeket is, mert sokkal jobban passzol hozzá, mint a vadonat újak. Vassal szórakozni mindig klassz dolog, bár a szomszédok talán nem minősítenék ezt nyugtató hatású tevékenységnek, tekintve hogy nekik (is) kell hallgatniuk a kalapálást, és azt is számításba véve, hogy a műhelyem nem hangszigetelt.
Készítettem egy francia piknikasztalt is, különböző sajtokkal, szalámival és valódi borral.

Emellett készült néhány különleges vörös bársony torta is, de fotózni leghamarabb a hétvégén tudom őket. Borzasztó, hogy sötétben jövök dolgozni és sötétben megyek haza (és nem a túlóra, hanem a szürke idő miatt – gyűlölöm, hogy délután négykor sötét van).

Szép hetet,
Orsi

2013. október 28., hétfő

The Bookworm's Armchair / A könyvmoly karosszéke

I have wanted to make this armchair since I found this amazing owl pattern on the internet. As I had to make a chaise longue last week I saw it as the perfect opportunity to make the armchair too. I like how the owls sit proudly on the fabric, how well worn it looks - thanks to a nail file. I stuffed it a bit unevenly to create the feeling it's been in use for years maybe decades.

 




 


Have a nice day,
Orsi

*******************

Azóta akartam megcsinálni ezt a karosszéket, hogy megtaláltam ezt a csodás bagolymintát az interneten. Mivel múlt héten egy szófát kellett készítenem, ez tökéletes lehetőség volt arra, hogy a karosszéket is elkészítsem. Tetszik, ahogy a baglyok büszkén ülnek az anyagon, hogy leharcoltnak tűnik - köszönhetően egy körömreszelőnek. Igyekeztem nem egyenletesen sima felülettel kárpitozni, hogy úgy tűnjön, mintha évek vagy évtizedek óta használnák.

Szép napot,
Orsi

2013. október 16., szerda

Comfort food / Házikoszt


No, I didn’t spend the last month and a half under a stone, but worked pretty hard on new stuff.
I prepared cakes to the Dollhouse Miniatures magazine Christmas Gallery (I can’t show photos about them yet). Made some delicious “Christmassy” dishes to the Miniaturas December edition as well and started to stock up to the Chicago International – believe me, April 2014 is not so far away.

As the weather turned to grey and rainy by this morning (and sadly I’m not in London, but in Budapest) I want to share some of my latest comfort food photos with you. I baked dozens of tiny breads and several venisons and sausages in the last weeks, so here are some samples. (Some of them are available in my Etsy shop here: http://www.etsy.com/shop/orsisminis?ref=search_shop_redirect

See you soon,
Orsi
 
 
 
 
 
 
 
 









**************************


A házikoszt nem a legjobb fordítás a comfort food-ra. Mert a comfort food az az étel, amit akkor készítünk/eszünk (persze legjobb-legfinomabb, ha anya, nagyi készíti) amikor szomorú az idő, amikor mi szomorúak vagyunk, amikor itt a nyálkás ősz és a hideg tél, és legjobb bekucorodni a kandalló mellé (értsd: radiátor, kinek mi jut), és forró kakaót szürcsölni frissen sült kaláccsal, és
hozzá egy jó könyvet olvasni, családi asztalnál füstölt húsos lencselevest enni meleg kenyérrel..
A lényegre térve: nem, nem egy kő alatt töltöttem az elmúlt másfél hónapot, hanem kemény munkával. Új tortákat készítettem a Dollhouse Miniatures magazin Karácsonyi válogatásához (sajnos ezekről az újság megjelenéséig nem mutathatok fotókat). Sütöttem néhány miniatűr karácsonyi ételt a spanyol Miniaturas decemberi számához, és elkezdtem felkészülni a Chicago International-re, mert jövő április nincs is olyan messze.
Mivel ma reggelre szürke és esős lett az idő (és sajnos nem Londonban vagyok, hanem Budapesten) néhány ’comfort food’ fotót szeretnék megosztani veletek. Az elmúlt hetekben több tucat kenyeret, számtalan bordát és kolbászkát sütöttem, íme néhány közülük.


Szép hetet kívánok nektek,
Orsi

2013. október 14., hétfő

Miniaturas

An article about the 'kitchen of 221b Baker Street' in the Spanish Miniaturas.


See you soon,
Orsi

**********************
Egy kétoldalas cikk a spanyol Miniaturas magazinban a 221b Baker Street konyháról.

Szép napot,
Orsi

2013. szeptember 4., szerda

Minette & Jeanette – A Real Life Post / Minette & Jeanette – Bejegyzés a való életről

 
August is just too warm to work on miniatures, and I really wanted to take a break as I have worked very hard throughout the year, so I've decided to do some fine-tuning on the flat. It meant rearranging the living room, painting and refurbishing the bedroom and repatriating Minette, my beautiful, cream coloured antique sideboard.
Rearranging the living room started the whole nightmare, as we had to find a place for the Patisserie Marie Antoinette, which is still WIP (and will be for the time being, I’m afraid). Therefore I decided to throw away an old and ugly brown sideboard which was given to me by a friend 12 years ago. It was made in the ‘50s, in a style I hate. So it had to go, but I had to find something to keep the porcelains in. As I really didn’t want to spend a fortune, I thought it was time to bring back the sideboard I have bought 8 years ago. The sideboard which then have spent less than 24 hours in the flat…
When I bought it, I liked it to bits, but I lived in a rented flat and there was not enough room, so it had to go to my sister’s. Later we put it into the flat of a friend. Finally 6 years ago, we brought it to this flat, only to send it back to a friend’s workshop almost immediately. It simply didn’t fit into the bedroom, it looked odd and out of place.
This summer, I came to the conclusion that I either have to sell or bring her home. After rearranging the living room, I had some empty space in the hall for it. Earlier I had an old Singer sewing machine there, but it went to the living room and became the patisserie’s table. It was the perfect opportunity to bring the sideboard home, so we did it. The movers arrived, put it down, I cleaned it thoroughly and it turned out that this is the perfect piece for the hall. It almost blends into the wall, it's tall and elegant, and it has a certain French charm.
 
 




Whilst cleaning it, a name popped into my mind: Minette. So she became Minette, part of the household where I keep the porcelain I got from my parents and inherited from my grandmothers.
Soon I realized that clearing the sewing machine from the hall was good news for my china, but bad news for my bag and small odds-and-ends that I have to put somewhere upon arriving home. Again, I didn’t want to spend a lot of money on it, therefore I bought a second hand table on an auction site. It happened to be a French table; small and charming, but ugly brown.

 
I sanded it, then painted with gesso and many layers of paint, sanding again and again, after every new layer, before finally ageing and waxing it. My bestie suggested naming it too (I swear to you I don’t usually give name to the furniture…), so it became Jeanette.
 
 
 
Now Minette and Jeanette reside in the hall, making it look quite luxurious.
 
 
 
All in all this was a great deal: Minette can finally stay with me, I gave the old sideboard to some young students who can use it, have spent very little money on a lovely table and renovated it for pennies.



The other project of the month was the refurbishment of the bedroom and workshop areas.
I started with repainting the furniture: the bed came first. My bedroom and workshop furniture mostly came from IKEA. There's no problem with it, as I’m the Queen of Putting Furniture Together. But their white things usually turn yellowish with the years. I repainted the bed with white and decorated it with some pale blue here and there. I have 2 small cupboards that I painted pale blue too, then re-doing the workshop cupboards. First I painted the edges pale blue – same colour as the small cupboards – then repainted the doors with white. Decorated the top with laser cut Bourbon lilies and added some fancy handles, which were originally hooks. Now they look elegant.
 



My bestie – bless you Anna, you are really the best – helped me with packing up everything and painting the room. It was a cumbersome exercise, I can tell you. It's lovely to live in a flat which has high ceiling (3,5 m to be exact), but painting it twice was a challenge I don’t want to deal with in the next few years.
To avoid the heat we painted during night and despite the lack of natural light, it came out pretty well. It took days to put back the stuff, as I methodically threw away everything I haven't used in the last 2 years. The feeling and design is almost the same: white walls with pale green lower sections, white furniture, pale blue and white fabrics and birch coloured floorboards – Scandinavian with a bit of French influence, crisp and fresh just how I like it.


See you soon(er or later),
Orsi


**************************

Augusztus általában túl meleg ahhoz, hogy miniatűrökkel dolgozzak – 33 fok a lakásban – emellett borzasztóan vágytam már szünetre, tekintve, hogy végigdolgoztam az egész évet. Ezért elhatároztam, hogy végzek némi ráncfelvarrást a lakáson, ami lefedte a nappali átrendezését, a hálószoba festését és átalakítását, valamint a gyönyörű, krémszínű antik tálalószekrényem, Minette hazatérését.
Az összvonalas rémálom a nappali átrendezésével indult, mivel kellett egy hely a ’cukrászdának’, ami még mindig építés alatt áll (és tartok tőle ez így is lesz még egy darabig). Ezért elhatároztam, hogy megszabadulok az öreg, ocsmány barna tálaló-bárszekrénytől, amit egy barátomtól kaptam 12 éve. Az ’50-es években készült, abban a stílusban, amit szívem minden sejtjével utálok. Tehát mennie kellett, és találnom kellett valamit, amiben tarthatom a porcelánokat (étkészlet, teáskészlet, nem pásztorlánykák és porcelánbarik). Nem akartam egy vagyont költeni, és arra gondoltam itt az ideje, hogy visszahozzam a tálalószekrényt, amit 8 éve vettem. A tálalószekrényt, ami kevesebb, mint 24 órát töltött a lakásban….
Amikor megvettem imádtam minden porcikáját, de egy bérelt lakásban éltem többedmagammal, ahol nem volt számára hely, így a testvéremnél parkolt. Később egy barátom lakásába vittük át. Végül hat éve behoztuk a lakásba, azért, hogy már másnap egy másik barátom műhelyében kössön ki hat évre. Egyszerűen nem illett a hálószobába, furcsán monstrumnak és nem odaillőnek tűnt.
Ezen a nyáron arra a következtetésre jutottam, hogy vagy eladom vagy hazajön. A nappali átrendezése után ott maradt üresen az előszoba, mivel a korábban ott álló Singer varrógép lett a cukrászda asztala. Itt volt hát a lehetőség a tálaló hazahozatalára, ezért megtettem a lépést. A költöztetők megérkeztek, letették, én alaposan kitakarítottam, és kiderült, hogy ez a tökéletes darab az előszobába. Szinte beleolvad a falba, kellően magas és elegáns, és különleges francia charm-ja van.
Miközben takarítottam, egy név ugrott be a fejembe: Minette. Így lett belőle Minette, a háztartás oszlopos tagja, amiben a szüleimtől kapott és nagyszüleimtől örökölt porcelánjaimat tarthatom.
Hamarosan ráébredtem, hogy ami jó hír volt a cukrászdának és a porcelánoknak, az rossz hír volt nekem. Történetesen kiderült, hogy nincs hova tennem a táskámat és apróságaimat, mikor hazaérkezem. Mivel megint csak nem akartam vagyonokat kiönteni az ablakon, egy aukciós oldalon vettem egy használt kisasztalt. Megérkezésekor derült ki, hogy francia. Kedves, bájos, de reménytelenül ronda barna.
Lecsiszoltam, lefestettem gesso-val majd számtalan réteg festékkel, csiszoltam újra meg újra minden új réteg után, végül visszacsiszoltam az éleit, és viaszoltam. Örök barátnőm javasolta, hogy nevezzem el (esküszöm, hogy nem szoktam a bútoraimat elnevezgetni…), így lett Jeanette.
Most Minette és Jeanette az előszobában „laknak”, luxuskinézetűvé változtatva azt.

Összességét tekintve remek üzlet volt: Minette végül velem maradt, az öreg tálaló-bárszekrényt odaadtam néhány egyetemistának, aki tudja még használni és minimális összegért egy csodás asztalhoz jutottam, amit fillérekből hoztam helyre.

A hónap másik projektje a háló és a műhelyrész helyreállítása volt.
A bútorok újrafestésével kezdtem, konkrétan az ággyal. A háló és az alkotó bútorai nagyrészt az Ikea-ból származnak, amivel nincs is gond, tekintve, hogy én vagyok a Bútor Összeszerelés Királynője csupa nagybetűvel. De a fehér Ikea bútorok idővel ronda sárgás színt vesznek fel. Tehát újrafestettem fehérrel az ágyat, és némi világoskékkel dekoráltam. A két kisszekrényt világoskékre festettem, ezt követte a műhelysarok szekrényeinek felújítása. Először világoskékre festettem a széleit, majd az ajtókat fehérre. A fejrészt fehérre festett lézervágott Bourbon liliommal díszítettem, végül lecseréltem a fogantyúkat. Az új fogantyúk eredeti szerepkörük szerint fogasok, kettőt Bourbon liliom díszít, kettőt pedig XIV. Lajos monogramja, így a szekrények most eredeti származásukat titkolva jóval előkelőbben mutatnak.
Legjobb barátnőm, Anna – áldjon meg a Jóisten, tényleg te vagy a legjobb – segített összepakolni mindent, és kifesteni a szobát. Unalmas feladat volt, mondhatom. Remek dolog polgári lakásban lakni nagy belmagassággal (3,5 m, hogy pontosak legyünk), de kétszer lefesteni a mennyezetet olyan kihívás volt, amivel a következő években nem szívesen néznék szembe.
Hogy megússzuk a hőséget és odatűző napot, éjjel festettünk, és a természetes fény hiánya ellenére is pompás lett a végeredmény. A dolgok visszapakolása viszont napokat vett igénybe, mivel kidobtam mindent, amit az utóbbi két évben nem használtam. (Minden alkotó ember tudja, milyen gyorsan lehet kacatokat felhalmozni „valamire még jó lesz” alapon….)
A szoba érzete és stílusa majdnem ugyanaz: fehér falak világoszöld lábazattal, fehér bútorral, világoskék és fehér textilekkel és nyír színű padlóval – skandináv némi francia beütéssel, friss és üde, ahogyan én szeretem.
 
Szép hetet / hétvégét,
Orsi
 

2013. július 24., szerda

A Study in Grey and Green - A Unique Kitchen, Part 2. / Tanulmány Szürkében és Zöldben – Egy különleges konyha, 2. rész

The kitchen is finished. It is completed to the tiniest detail. This is such an amazing feeling. I designed a special front for it: originally the kitchen is separated from the living room by glass sliding doors, though they are opened almost every time. I decided to create a front plexiglass with fake sliding doors, using exactly the same motifs as in the series. I used mahogany wood varnished with clear varnish and painted 2 panels with yellow (whipped with a bit of brown) glass paint. Certainly every panel got a coat of clear varnish as texturizer. Now if the plexiglass in place you can peep through the glass and take a look at the kitchen.



I’m proud like a child when he manages to tie his shoelaces first time in his life. I play with the lights, sometimes rearrange the stuff on the table and enjoy shocking my friends with the severed head in the fridge.













Technical details:
Scale:      1 : 12
Size:        25*35*38 cm
Weight:   ~ 5 kg
Lighting: Tube lights: bright white LEDs
                Window: warm white LED
                Fridge: warm white nano chips
                (Battery operated, 4x2 1,5 V batteries)

A Study in Grey and Green Part 1: http://orsisminis.blogspot.de/2013/07/a-study-in-grey-and-green-unique.html

It was a big fun and a huge challenge. Now I will move to less modern settings – either working on my patisserie or start the French boudoir I planned 1 year ago.


This is the most incredible in miniatures: you can jump among eras, designs and styles, today you build a lab/kitchen with body parts and food leftovers and tomorrow you can work on an elegant boudoir with soft, ladyish furniture, fluffy carpets, vanity table and tiny perfume bottles. And all these roomboxes can sit on your shelf in eternal peace :)

Have a nice day,
Orsi

P.S. Finally I gave it away some months ago and the kitchen is in private collection now in the UK.

*******************************

konyha elkészült, a legapróbb részletekig. Csodálatos érzés. Egyedi előlapot terveztem hozzá: eredetileg a konyhát és a nappalit tolóajtók választják el egymástól, amelyek majdnem mindig nyitva vannak. Egy plexiüveg előlapot terveztem hamis tolóajtókkal, ugyanazzal a motívummal, mint a sorozatban. Mahagónifát használtam színtelen lakkal átkenve, és két üvegpanelt sárga üvegfestékkel festettem be. Természetesen minden panel kapott egy réteg alapozó lakkot, hogy létrejöjjön az ajtó speciális felülete. Ha a plexiüveg a helyén van, bekukucskálhatunk a konyhába.
Olyan büszke vagyok, mint a kisgyerek, aki életében először be tudta kötni a cipőfűzőjét. Néha játszom a világítással, máskor átrendezem a tárgyakat az asztalon, és imádom sokkolni a barátaimat a hűtőben lévő levágott fejjel.

Technikai részletek:
Méretarány:      1 : 12
Méret:               25*35*38 cm
Súly:                ~ 5 kg
Világítás: Neoncsövek: fényes fehér LED-ek
                 Ablak:  meleg fehér LED
                 Hűtő: meleg fehér nano chip-ek
(elemmel működő, 4x2 1,5 V-s elem)
               
Tanulmány szürkében és zöldben 1. rész: http://orsisminis.blogspot.de/2013/07/a-study-in-grey-and-green-unique.html

Hatalmas móka, és ugyanakkora kihívás volt. Most tovább léphetek kevésbé modern enteriőrökre – vagy a cukrászdát folytatom vagy elkezdem az egy éve tervezett francia budoárt.

 Ez a leghihetetlenebb a miniatűrökben: ugrálni tudunk különböző korszakok, design-ok, stílusok között, ma egy labor-konyhát építek testrészekkel és ételmaradékokkal, holnap egy elegáns budoáron dolgozom puha, nőies bútorokkal, süppedős szőnyegekkel, pipereasztallal és apró parfümös üvegekkel, és a végén mindez békében megfér egymással a polcon.

Szép napot mindenkinek,
Orsi





2013. július 5., péntek

Rubbish Bin / Szemetes

 
 This tiny rubbish is part of the Sherlock kitchen scene. Though we don’t see it in the series, I’m sure there must be a rubbish bin somewhere in that kitchen… I have to tell you I enjoyed way to much putting it together. The banana skin was the first item I made 2 months ago then came the apple with the disgusting worm in it. Is has already been eaten partially and the deteriorated a bit. The banana skin and the apple sit in a Chinese takeaway container with the remnants of a tissue paper roll and used teabags which left ugly stains on the box. My favourite is the mouldy bread and the half banana sticked into the jam bottle. I added two blackened toasts to this lovely scene and topped it with broken petri dishes. One of them contained a blood sample earlier, the other’s content may will remain secret. I know it is ugly, I know it is disgusting and nauseating, but if I have to make a picture in my mind about their rubbish bin, it would look like this. Holmes doesn’t care about the life’s trivial and mundane things and Watson has a job beside writing his blog and running to crime scenes, so I don’t think emptying the rubbish bin is top priority in 221b Baker Street :)



 


 


More details about the kitchen will follow in the next 2-3 weeks.

Have a great weekend,
Orsi

**********************************
Ez a szeméttartó a ’Sherlock- konyha’ része. Bár a sorozatban egyszer sem látjuk, kell lennie abban a konyhában valahol egy szemetesnek…

Be kell valljam, nagyon élveztem ezt a munkát. A banánhéj volt az első tétel, ami elkészült, úgy két hónappal ezelőtt, aztán következett az alma az undorító kukaccal; félig már megették és a romlás útjára lépett. A banánhéj és az alma egy kínai házhozszállítós dobozban üldögél egy tekercs wc-papír maradványaival és használt teafilterekkel együtt, amik ocsmány foltokat hagytak a dobozon. A kedvencem a penészes kenyér, és a fél banán, amit valaki beledugott a lekváros üvegbe. Két szénné égett pirítóssal egészítettem ki ezt a kedves kis jelenetet, végül megkoronáztam két törött petri csészével. Az egyikben vérminta volt korábban, a másik tartalma talán örökre titok marad. Tudom, hogy ocsmány, undorító, gyomorforgató, de ha el kell képzelnem magamban a szemetesüket, akkor ez jelenik meg a szemem előtt. Holmes nem foglalkozik az élet unalmas, hétköznapi dolgaival, Watson-nak pedig munkája van (a gonosztevők üldözése és a blog írás mellett), így nem gondolnám, hogy lista élén áll a szemetes kiürítése.

A következő 2-3 hétben több részletet megosztok veletek a konyha egyes részeiről.

Kellemes hétvégét,
Orsi