2012. július 16., hétfő

Inn to the Devoted Peasant Girl / Fogadó az Odaadó Parasztlányhoz

The bug bit me again, therefore I decided to write a post about my film experiences – film related miniatures. I do not visit cinemas frequently and watch many movies in a year, but when I do I watch them through my “miniaturist glasses”. Not the actors amaze me first place, but the scenery, design, background: the houses, street scenes and interiors. I can watch the worst movie if there is a house in it I like or can imagine in miniature.
Years ago I watched the BBC’s Robin Hood series (shot in Hungary), which was not a big deal at all (except the villains whose characters were written much better than the heroes’ or the actors were much better.....), but the city of Nottingham was packed with half-timbered houses. Half-timbered houses are my all-time favourites, I felt in love with them 10 years ago when I visited Rouen, France first time. 
 
This series was full of them including a gorgeous town inn:


As a miniaturist I was lucky enough to get access to the shooting premises with a friend of mine (Anna my helper on festivals and my apprentice/student by now) where hundreds of photos and several sketches were made.
I did not intend to make an exact replica, especially because I imagined my kitchen with a large open hearth which did not exist at the end of the 12th century.  
The research phase itself took almost 6 months from the initial thought to the choosing of materials. Though I usually do not draw plans (as everything appears in my mind so clearly I can almost touch it, all I have to do recalling the picture time to time and work according to it) this time I made a sketch about my fictional inn’s façade, and hid it well in a drawer not seeing it again. When I found it a year ago it turned out that the end result became exactly the same.

Making the furniture, building the shell, interiors, chandeliers, etc. ate up another 6 months and on 12/03/2009 the inn was completed.

 
A story goes along with it about the Goodshacks, who run the inn and their daughter Rosie, who fulfils the visitors’ every request willingly, therefore the name: Inn to the Devoted Peasant Girl.
The building’s weight is approximately 25 kg, width: 55 cm (1,8 '), height:  80-85 cm (2,7 '), depth: 70 cm (2,3 ').







The shell was built of birch plywood, the thatched roof is coconut fibre trimmed and glued (if you can’t imagine better night activity – which I highly doubt – it is a good one, especially doing the nailing at 5 a.m. when every neighbour sleeps soundly.).




Every single timber was made of pine, carved, painted and aged individually. Carving came first, then painting: black, then brown then dull grey and sanding it back thoroughly. It sounds easy, but after the 200. piece of wood I barely managed to keep a spoon in my right hand and sported several painful blisters and cuts on my hands.
The outer wall covering and all the flooring were made of light weight air drying clay to keep the weight at bay (I used about 3 kg of clay for the whole building, with normal air drying clay it would be 11-12 kg…). The upper floors and the kitchen were treated with several layers of soaking using different shades of brown, black and grey paint (Soaking is when you dilute the paint with water and basically soak the dried clay with it. The clay’s upper layer will soften again, absorb the paint beautifully and will dry differently, leaving a perfect muddy surface.).





The pub’s fake stone floor and the pavement were painted to aged grey, using several shades of grey and brown acrylics, and adding a hint of burnt umber oil paint as finishing touch.
 

The outside walls were treated with 5 layers of washing with ochre, off-white, dull grey, light brown paints with occasional black here and there. You can see several whiter patches on the walls, these represent the repairs. As it is an inn it has a loo too (though it was not common in that period) at the end of the first floor corridor (reserved only for the night guests), which directly connected to the outdoor area a.k.a. there is a hole on the floor, which delivers the end result to the junk heap. (It could be a chilly experience using it during the winter…) You can see some remnants on the wall too. I know it sounds disgusting but history does not always neat and nice. Count yourself lucky you do not feel those “medieval” smells. I added cabbage leaves, greenery, garbage and even a broken pot to the scene.



A large wooden box is situated next to the junk heap with a barrel containing leftover roofing material. This wooden box is the heart of the house: it hides the electrical switchboard. I put a dying worm onto it – just for fun and reality.
 




It is definite they do not have intention to collect the garbage selectively. Bones lay thrown away everywhere in the pub and outside, dirt and grime cover the floor. The dirt is actually black tea leaves boiled, dried and grinded carefully.




My favourite room is the kitchen it is clearly visible I think. I wanted to make it as realistic as I can. Funny that I finished the pig on spit first before I even started to build the house. I hanged a headless goose, hams and several bouquet of herbs from the timbers, packed the shelves with terracotta dishes, placed old baskets with fruit, vegetables, eggs and firewood onto the floor. Flour, eggs and a freshly baked pie sit on the large wooden table.










The rustic chandelier was made of aged pine and metal. Every bulb socket was placed into a fake candle cover made of Fimo. A redesigned old wooden wheel serves as chandelier in the pub, I used metal and metal chain for hanging and the sockets got the same fake candle covering, the wires are hidden in the wooden parts.








The Goodshacks have 3 rooms to rent upstairs: one for the wealthy visitors, it even has a small hearth, the walls are freshly spackled, the bed has a thick fur bedcover, there is water in a small tub scented with rose petals next to the hearth and they even managed to find two small tapestries to decorate the wall. They are a bit shabby, maybe left there by a rich guest (as tapestries were incredible expensive, only noble families could afford it).
 





A much simpler and dirtier room is the neighbouring one, though it has a cranky bed and a single candle.



Have a look at the “economy class”, I swear I can’t spend 2 minutes there: dirty walls, dirty floor, 2 grimy sacks called bed with ugly and disgusting bedcovers.



The Goodshacks are resided on the attic, they have to use a ladder to climb there. Parents Pete and Roseanne and two grown-up daughters Rosie and Annie share the sparsely furnished room, as the only son, Peter died long ago in childhood illness.

The large chimney which connected to the kitchen hearth was made of wood, covered with light weight air drying clay, sculpted when it was still wet, then each fake stone was painted one by one. The painting process itself took days to reach the lifelike effect.

The Inn to the DPG earned me a first prize and got my Craftman with Golden Diploma for it.
(More photos on my Picturetrail site, link on the right hand side. A youtube video will follow soon.)

This was not the only film which inspired me. Tim Burton’s Sweeney Todd had such a fantastic barber shop with flaky walls, old wallpaper, freaky inside, odd and creepy outside I really wanted to make though I decided differently later (but I still have some miniature pies with fake human fingers sticking out from them).
Robin Hood was followed by Sofia Coppola’s Marie Antoinette – The Journey. It was filmed in Versailles and the Ladurée provided the awesome cakes and sweets which inspired the costume designer too.

It was obvious to build a French patisserie-salon de thé, which is located in a garden pavilion in Versailles. You find dozens of photos about it on this blog, as this is my current project in progress.
 

It seems the next one will be a meat market, which suits well with the medieval inn too. 
I recently watched the BBC’s new Shakespeare adaptation (magnificent actors too, well worth to watch it!) where the opening scene is a gorgeous medieval meat market with halved pigs, cows, ribs and bones and who-knows-what. I had already built a butcher shop, but maybe it’s time to extend my knowledge about raw meat. First I have to find a butcher with whom I can consult about the different types of meat, texture, colouring, fattiness, and take close ups about halved pigs… Sounds interesting…isn’t it?

See you soon,

Orsi
****************

A vezérhangya újra elindult, ezért eldöntöttem, ideje írni a filmekkel kapcsolatos miniatűrjeimről.
Ritkán járok moziba, és kevés filmet nézek, de ha igen, akkor azt a „miniatűrkészítő szemüvegén” át teszem. Nem a színészek nyűgöznek le, hanem a háttér: a házak, utcarészletek, belső terek. A legrosszabb filmet is képes vagyok végignézni, ha látok benne egy érdekes házat amit el tudnék képzelni miniatűrben.
Évekkel ezelőtt láttam a BBC Robin Hood sorozatát, nem volt nagy szám (kivéve a gonosz karaktereket, amik sokkal jobban voltak megírva, mint a hősök), de a sorozatbéli Nottingham tele volt fakazettás házakkal. A fakazettás házak az örök kedvenceim, akkor szerettem beléjük, mikor tíz évvel ezelőtt először jártam Rouen-ban. Ez a sorozat tele volt velük, mind közül a városi fogadó volt a legjobb.
Miniatűrkészítőként voltam olyan mázlista, hogy beengedtek a forgatásra egy barátommal (Annával, aki segítőm a fesztiválokon, és aki most már a tanítványom is), ahol több száz fotót és néhány vázlatot készítettem.
Semmiképpen nem akartam egy pontos másolatot készíteni, főként azért nem, mert mindenképpen egy hatalmas nyílt tűzhelyet képzeltem a konyhába, ami a XII. században még nem létezett. 
A kutatási szakasz közel 6 hónapot vett igénybe, az első gondolat megszületésétől a felhasználandó anyagok kiválasztásáig. Bár általában nem készítetek terveket (minden olyan tisztán megjelenik az agyamban, hogy szinte meg tudnám érinteni, csak időről-időre be kell hívnom a képet, és aszerint dolgozni), de ezúttal készítettem egy vázlatot a homlokzatról, amit elrejtettem egy fiókba. Mikor megtaláltam egy éve, magam is meglepődtem, hogy ugyanolyan, mint az elkészült ház. A bútorok, a csillár elkészítése, a ház és a belső megépítése újabb 6 hónapot vett igénybe, de 2009. március 12-én a fogadó elkészült.
Története is van, a tulajdonos Goodshack családé és a lányuké, Rosie-é, aki készséggel teljesíti a vendégek minden kívánságát, ezért a név: Fogadó az Odaadó Parasztlányhoz.
Az épület súlya közelítőleg 25 kg, a szélessége 55 cm, magassága 75-80 cm, mélysége 70 cm.
A külső héj nyír rétegelt lemezből készült, a nádtető darabolt és ragasztott kókuszrost – nem a lábtörlőből (ha nem tudsz elképzelni jobb éjjeli tevékenységet – amit erősen kétlek – akkor ez a megfelelő, különösen hajnal ötkor beverni a lezáró szögeket, mikor minden szomszéd édesdeden alszik). Minden egyes gerenda fenyőből készült, egyenként faragva, festve, antikolva. A faragás volt az első fázis, ezt követte a festés feketére, aztán barnára, végül tompa szürkére, majd a gondos visszacsiszolás. Könnyűnek hangzik, de a 200. fadarab után alig tudtam egy kanalat megtartani a kezemben, és mindkét kezem fájdalmas hólyagokkal és vágásokkal volt tele.
A külső falborítás és a teljes padlózat könnyűsúlyú, levegőre száradó gyurmából készült, a súlynövekedés elkerülése miatt (3 kg gyurmát használtam fel a teljes munkához, normál súlyúból ez 11-12 kg lett volna). A felső padlók és a konyháé több réteg áztató festést kapott a barna, fekete és szürke különböző árnyalataival (Áztató festés amikor a festéket sok vízzel hígítjuk, és ezzel szinte eláztatjuk a száraz gyurmát. A gyurma felső rétege újra felpuhul, magába szívja a festéket, és eltérő módon szárad meg, tökéletes sárosnak/döngölt földnek tűnő felületet hagyva maga után.). A kocsma hamis kőpadlója, valamint a járda öregített szürkére lett festve a barna és szürke különböző árnyalataival, végül utókezelésként kapott egy égetett umbra olajfesték bedörzsölést.
A külső falak öt réteg festékbemosást kaptak (kevés vízben még kevesebb festék, vastag, vizes ecsettel felhordva) okker, piszkosfehér, tompa szürke, világosbarna festékkel, itt-ott némi feketével. Néhány fehér foltot is láthatunk a falon, ezek az utólagos javításokat szimbolizálják.
Mivel ez egy fogadó, wc is van benne (bár ez nem volt elterjedt abban az időben) az emeleti folyosó végén (az éjszakai vendégeknek fenntartva), ami közvetlen összeköttetésben áll a kinti világgal, magyarul: van egy nagy lyuk a wc alján, amin keresztül az alsó szint melletti szemétdombra hullik a matéria. (Fagyos élmény lehetett télen használni.) Ennek a falon is láthatjuk a maradványait. Tudom, hogy ez undorítóan hangzik, de a történelem nem mindig sikkes és tökéletes. Tekintsd szerencsésnek magad, hogy nem kell érezned azt a „középkori” bűzt. A szemétdombot néhány káposztalevél, zöld növényzet, konyhai szemét és egy törött edény egészíti ki. A szemétdomb mellett egy ódon faláda látható, rajta egy hordóban megmaradt náddal. Ez a doboz a ház szíve, ez rejti az elektromos kapcsolótáblát. Egy döglődő gilisztát tettem a tetejére, csak a tréfa és a valósághűség kedvéért.
Teljesen nyilvánvaló, hogy nem áll szándékukban szelektíven gyűjteni a szemetet. Mindenütt eldobott csontok hevernek, kosz és piszok borítja a padlót. A kosz valójában fekete tea kifőzve, szárítva és darálva.
A kedvenc helyiségem egyértelműen a konyha. Olyan életszerűre akartam csinálni, amilyenre csak lehet. Vicces, hogy a nyárson lévő szopós malacot hamarabb befejeztem, mint ahogy a fogadót építeni kezdtem. Egy fejetlen liba, sonkák és szárított növények lógnak a gerendákról, a polcok megpakolva terrakotta edényekkel, a padlón zöldséggel, gyümölccsel, tojással, tűzifával megrakott kosarak. Liszt, tojás és egy frissen kisült pite pihen az asztalon.
A rusztikus csillárt antikolt fenyőből és fémből készítettem, minden lámpafoglalat egy Fimo-ból készült hamis gyertyaburkot kapott. Egy öreg, átalakított kerék szolgál a kocsma csillárjaként, fémmel és lánccal egészítettem ki, a foglalatok ugyanazt a gyertyaburkot kapták, a vezetékeket a fában rejtettem el.
Goodshack-ék három szobát alakítottak ki az emeleten: az első a jómódú vendégeké, még egy kis kandalló is van benne, a falak frissen mázoltak, az ágyon vastag, szőrme ágytakaró, a kandalló mellett dézsában rózsaszirmokkal illatosított víz melegszik, és még két kisebb faliszőnyeg is díszíti a falakat. Kicsit kopottak, talán egy gazdag vendég hagyta ott őket (a faliszőnyegek elképesztően drágák voltak, csak a nemesek engedhették meg maguknak ezt a fényűzést).
A szomszédos szoba jóval egyszerűbb és piszkosabb, de van benne egy ingatag ágy és egyetlen gyertya. Vessetek egy pillantást a „turistaosztályra”, esküszöm nem bírnék ki ott két percet: mocskos falak, mocskos padló, két koszos, ágynak titulált zsák, undorító ágytakarókkal.
Goodshack-ék a padláson laknak, egy létrán lehet felmászni oda. A szülők, Pete és Roseanne, valamint két felnőtt lányuk Annie és Rosie osztozik a nem túl fényűzően berendezett helyiségen, mivel az egyetlen fiuk, Peter régen meghalt egy gyermekkori betegségben.
A hatalmas kémény a konyhai tűzhellyel áll összeköttetésben, fából készült, könnyűsúlyú, levegőre száradó gyurma borítja. A gyurmát még nedvesen formáztam, majd minden követ egyesével festettem. Pusztán a festés napokat vett igénybe a valós hatás elérése érdekében.
A Fogadó nyert nekem egy első díjat, és egy Aranykoszorús Mester elismerést. Több fotót találhattok róla a Picturetrail oldalamon.

Nem ez volt az egyetlen film ami inspirált, Tim Burton Sweeney Todd-jának fantasztikus borbélyüzlete a málló falával és tapétával, félelmetes kívül-belül; arra késztetett, hogy elkészüljön a miniatűr változat, később mégis lemondtam róla (de még mindig van néhány pitém, amiből emberi ujjak kandikálnak ki).

A Robin Hood-ot Sofia Coppola Marie Antoinette-je követte. Versailles-ban forgatták, a Ladurée készítette az elképesztő tortákat és édességeket, amik a jelmeztervezőt is inspirálták.
Egyértelmű volt, hogy építek egy cukrászda-teaszalont, ami Versailles területén, egy kerti pavilonban kap helyet. Több tucat fotót találtok róla a blogon, ez lévén az aktuális projektem.

Úgy tűnik a következő egy húspiac lesz (ami jól passzol a középkori fogadóhoz). Nemrég néztem meg a BBC új Shakespeare adaptációját (lenyűgöző színészek, nézzétek meg, ha tehetitek!) ahol a nyitó jelenet egy elképesztő középkori húspiac fél disznókkal, marhákkal, bordákkal és csontokkal és még ki tudja mikkel. Bár már építettem egy hentesboltot, de talán itt az ideje, hogy bővítsem a húsokkal kapcsolatos tudásomat. Először is találnom kell egy hentest, akivel elbeszélgethetek a különböző húsokról, textúráról, színről, zsírtartalomról, és közeliket fotózhatok fél disznókról… Izgalmasan hangzik, nemde?

Szép hetet,

Orsi




9 megjegyzés:

  1. Me encantan tus trabajos,y el relato muy interesante,un abrazo.Rosa.

    VálaszTörlés
  2. The salon de thé is beautiful. I'm building a French townhouse that looks primitive in comparison.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thank you :)
      I'm sure your townhouse will turn out great! You can send me photos when you finished it :)

      Törlés
  3. It looks so amazing I can't believe it is miniature! You are such a talented artist!!!
    Uta

    VálaszTörlés
  4. Köszi Orsi ezt a mindenre kiterjedő leírást ! Tanulságos !
    A fogadó pedig remek! Gratulálok az általa szerzett díjnak!

    VálaszTörlés
  5. I do not have enough adjectives to your work. Everything is amazing! ;)

    VálaszTörlés
  6. I like the realism and the story of this place and it's inhabitants and guests. This is such a great way to learn about past times. So much more interesting than just reading about them in history books!

    Yuck, things could be quite disgusting back then compared to now, lol. I wonder what future people will say when they look back on how we're living now. Maybe they will find some of the things that we do disgusting too. haha.

    VálaszTörlés
  7. I like your work very much

    Britt

    VálaszTörlés